|
Kerék Imre
Anakreóni
Aranysörényü,
fürge
csikócskám, míg ficánkolsz
tigrisszem-villanású
bor lángjától hevülten
karomban, s ősz hajamba
túr pillekönnyü ujjad:
nem érzem éveimnek
roskasztó mázsaterhét;
hintázó melled, bársony
öled rőtszín bozótja
fölszítja újra lankadt
vágyamat, s jonhaimban
elárad ifju tested
megfrissítő varázsa;
mit bánom én ilyenkor:
meddig mulathatunk így,
s a Halál gyors kaszája
mikor suhintja ketté
alig-kinyílt szerelmünk
törékeny vadvirágát.
Őszi csokor Ilonának
Ciklámen,
csarab, őszi gerebcsin, csormolya, tárnics,
berkenye, som pirosa, sziklai benge, fagyal
éjszín csillagait csillantó ág: lila, kék, rőt
színei pompáját küldi szemednek az ősz.
Benne parázslik a soproni erdők tiszta derűje,
pisztráng-villantó, csergedező patakot,
őz dobaját, szarvasbőgést bűvölve szobánkba,
szajkórikkantást és fakopáncs-neszeket,
s vén tölgyek mohacsendje, nyírligetek susogása
ringat álomba, hogyha szemed lehunyod.
