![]() |
Bodor Béla
Gergely Ágnes-palimpszeszt
Mérettelen
Aki éli az
ismeri
a szellemujj vajat ken
elveszett tárgyra rámutat
pattint a szürkületben
Kapkodja fejét aki él
mérettelen a Másik
hullámoznak a függönyök
ma erősen sugárzik
Él vagy hal súllyal méretik
odébbcsusszan a máshol
száraz kenyérhaj zsákba gyűl
lopódzik a lakásból
Keze a festett fán motoz
fölérlek mondja várjál
az ajtófélfa karcain
két ujja föl-le járkál
Előrehajol és a port
a körméről lefújja
Egy rovástól a másikig
lépked görbítve ujja
Két nagy láb nehéz bakancsát
a rácsos vasra csapja
A nyújtózófára árnyék
esik egy pillanatra
*
Ami nincs az van igazán
a konyhaabrosz kést fen
arcot ölt int és elpörög
a porhasáb a fényben
Pördül és botlik aki él
csak ing az – holtodiglan
hullámoznak a függönyök
olyan erősen itt van
A lélegzet semekkora
de egyre nő a súlya
leül tehát s így már a szél
felkapja és kifújja
Kormos István-palimpszeszt
Kormos
István: Ház Normandiában
A
gauguinsárga parton áll Jérôme
nem
köszön vissza mert Jérôme szamár
szemben
kék bálna Jersey szigete
ő fekete
sziklakönyéken áll
szél-ökrök
szél-ekék próbálnak ártani
falán
szilánkra törnek a sirályok kiáltásai
biciklis
pék dombkötéltánca kenyér kenyér kenyér
nap
tenger kifröccsenő vére fehér fehér fehér
rókanyüszítés-éjszaka
szegről rézserpenyő lecsattan
kaptányban
vergődik szivem elsüllyed Ertot tejködhabban
rét
szalad a kőkapuig ott megtorpan bemenjen-e
szobákban
zöld mohahomály tengerfenék-csönddel tele
mohahomályban
valaki ablakhoz nyomva homloka
kert
fölött denevérszavak igen soha igen soha
A szamárszürke szemhatár felé
tekint a festő kezében banán
a vízbe köp az íz a tengeré
de ott a rajz a kunyhó nádfalán
a törzsfőnök mopedje dong a fákig még elér
a láballóvason csupasz talpa fehér fehér
a vadkacsák verődő szivárványszárnyai
csak most tudják a dombot magasba rántani
sziláscetbőgés-este van nádtetőn mintha szél huhog
vágóhíd földjén ráng szivem vonszolnak szürke
mókusok
a domb helyére rét szalad kapunkig ér bemenjen-e
barlanglehű gyékényhomály tengerfenék-csönddel tele
a gyékényszőttesen nahát ez itt alul az én
nevem
odafönt madárszárnyszavak
mindig
ma nem
mindig
ma nem