|
Kabdebó Tamás
Isten irgalma
Minden élet: halálos ítélet.
Születés és halál között élünk
Mondjuk hatvanöt vagy hetven évet,
Örömben-ürömben telik létünk.
Egy dolgot kérek, Isten pajtás:
Életemnek legyen folytatása
Itt a földön, nem az öröklétben,
Hanem a fűszálban és a rétben
Folytatódjék énem mása,
Mint kiszáradó fákon friss hajtás.
Így már jöhet a bármilyen halál,
Akár ülve, állva, fekve talál,
Két malomkő közt vagy a heverőn,
Párnák között vagy a csatamezőn.
Az Isten tora
Nyúl vagyok, puska elől futok
Róka vagyok, nyulakra vadászom
Ember vagyok, emberre vadászom
Angyal vagyok, fölöttük szárnyalok.
Emésztőkörre teremtett világ
Hol az élet szoros, a torok tág
Hol búzából liszt, belőle kenyér
Majd ebből lesz a kiontandó vér:
Tehát mindenből minden, te meg én
A futórózsák és a fenyőfák
Ez a kis szonett és az epikák
A fotonok és a galaktikák:
Az élővilág fázisok sora:
Az élet maga: az Isten tora.
