|
Báger Gusztáv
Téli
táj, csősszel
mikor szelek nyitott
száján
szétharsognak fellegek
kopogni kezd a puha föld
s a kukoricás kardjaiba dől
ugarok kereplő királya
csakazértis hiába
hunyó fényeket vigyáz
barka-jogar gyékény-fáklya
táncban körzik vándorok
tél dermesztő viharában
esélytelenül lobog
A
Vörösmarty tér reggel
Ruhátlan kőtest
körül
fehéren lángoló
foszlányok.
Vállad zord idők
körmös szeleiben
vacog.
Szózatod messze szálljon!
Köpenyed lobogó
nájlon.
