|
Térey
János
Kirándulás
előtt
Grappát kínálnak mind a teraszok,
S e délies légáramlatok
Higgadtan körbemosnak.
Nincs más – a nyári, süppedős terep.
Egyértelmű fény vagy. Bemértelek.
Védelmed sánca roskad.
Nincs köztes hely, mely bizonytalanít.
A járda szűkül, végül elfogy: itt,
Közöttem és közötted.
A túratervet pontosítanám.
Az utolsó futam ma délután,
De aztán senki többet?
Megérkezés
Kiejt bársonybörtönödből, utadra bocsát
Őrződ, egy szótlan és hatalmas isten.
Hogy lásd, az útra vigyáz azért:
Pályád ívét vonja szűkebbre csak;
Egyre szűkebb köröket futsz a spirálon,
Aztán a padlón koppan a homlokod.
Várandós vagy valami szenzációval,
És elképesztő bizonyossággal hiszed is,
Hogy kihordhatod a körünkben.
Megállsz, fürkészel minket,
Megcsap állandóságod hűvöse,
Mállaszt s tagad
Minden szavad,
A csigalépcsőn
Szilárdan állsz és dacosan –
Uradat képviseled, egymagad.
Egylényegű vagy a megbízatással,
Magad vagy a feladat.
