|
Szauer Ágoston
A külső nézőpont
hiánya
Lekvárosüvegen át
látni a házat, a fát,
gurulnak pasztell kocsik.
Ahol a kanál kapart,
látszik a föveny, a part,
sárgájuk alig kopik.
Kárpótlás tán valahol –
celofán egek alól
ellátsz a csillagokig.
Ritmus
A nyugtalan, nagy tengerek,
kutak, mosdók és a vázák –
a szájuk mohó és kerek,
mintha áldozatuk várnák,
szörcsögnek halkan reggelig,
s bár mind ártatlanul báva,
az éjszakát majd elnyelik,
a nappalt is nemsokára.
Lendület
Egy táncospár a számlapon,
karcsú bokák, huszárbajusz,
az órából felcseng Strauss,
festett szemük figyel nagyon,
de rajzolt hátuk, íveik
valcerhez mégsem illenek,
fejükben önkényes terek.
Lejtik reggeltől estelig –
zománcba dermedt hajlatok.
E filmkockában felragyog
belső zenéjük titkosan,
a nagyszobára is kihat,
a lég, ha száll egy kézirat,
mint könnyű parfüm, úgy suhan.
