|
Király Farkas
kutyák,
hold
apró szemű szemtelen
eső
mossa el a nemrégi nappalt
a nedves útról
visszatükröződnek a város
oszloptetőkre aggatott
csillagai
aszfaltpatakok aszfaltfolyók
aszfalttavaktengerek
csavargók ölelkeznek
a koszos padokkal
altatót hortyognak nekik
az öreg platánok
ebben az éjszakában
már minden valakié
az utcák a parkok terek
nem vonítanak a kutyák
és nem vonít a hold
hiszen az ugatások is már
mind valakiék
ahogy tiéd e vers
s az enyém sörrel öntözött
késői vacsorám
de legalább megvan
az irány és a cél
megcsónakázhatatlan
meghajózhatatlan
aszfaltfolyó
hazalépkedek
