Köszöntjük a 90 éves költőt.

Törpe nő

tomporfarú sajtárbegyű
porbafingó fanpörgettyű

ágy végéről hova másznál
körteforma gyengenádszál?

ágyam véled nem vetem be
honnan jöttél életembe?

sublódombul? fáskosárbul?
miskároló csizmaszárbul?

síkos-snapperes talentum
rám ereszkedj firmamentum!

(marhára kúrt nyalt-falt-szopott
mint a kopott kokott szokott)

fortélybordély fojtópince
utcalányból fajkurvinca

Csöpisz? Csupasz? Hurka? Dorka?
vöröskörmű kalandorka

jaj be csiklik juj de jámbor:
úrhatnám a kúrhatnámból

kondorgöndör csudafruska
folytonkúró szőrpiszduska

csinálod és kibeszéled
kajdizom a kéjbeszéded

spermám cseppig felhörpenő
mámorüdvöz csaj – TÖRPE NŐ

ne! ne mozdulj! maradj veszteg
bekampasztlak! nem eresztlek

tomporfarú sajtárbegyű
porbafingó fanpörgettyű

(álomdiktandó után szabadon – 2003 12 10)

 

Tapasztalatcsere

jelenéskor többrendbeliség-
ben hibázott az
      emberiség

az Egyszeri Ember egyszer egyszeri
körülnéz: már se
      száma se szeri

belibbenéskor gyors első hibbanat
hogy dominósorban mind
      kifinganak

már behibbanáskor az első libbenet
és elméjében lökött le-
      írt agybeteg

becserdít sámánt angyalt ördögöt
– addigra Kis és Nagy Agy
      lágyult lökött

betoppan s elszúrja: itt a hibbanás
és lőn a Nem-Levésből
NAGY VANÁS

azóta minimendegél minivandogál
bár lénylenni fényleni nem
      szép nem dukál

azóta tébláb liglóg ténfer-botlogol
álmot lát hastáncol hajó-
      naplót logol

árkol sáncol gátemel: mind kevés
benne járkál tőle való
VÉGEZÉS

a VÉG NYŰVE BENN’ – TŐLE HASZTALAN SZALAD
mond a Megtapasztalt
      Tapasztalat

a VÉG NYŰVE benn’ – tőle hasztalan szalad
mond a Megtapasztalt
      Tapasztalat

 

Öreg mandró

ő maga mulandó de fájdalma örök
van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög

ki hogy ne is lássa! úgy vette szokásba:
hullahurcolása kerek ezer mázsa

már nehezen állja: belevásva-vésve
fordul ő-nótája búnyögdécselésre

maga is korholja de nincs rá hatással
„el azzal a kurva nyegle nyajgatással”

maga-tűrhetetlen magával-goromba
álmán is megretten mikó’ alattomba’

felnyög visszaborzad kutakod’ a csöndbe
fülig-szaladó nagy mosollyal köszöntve

hajnal ég sugarát égvést csuda vágytól
lángra kap a zsarát: felkapja alányúl

meleg ágyékával akadt nyögdécselő
ki ha volt boglyából széplány kászált elő

így sikolt a csikló – nem fájás-korbácsolt:
seggéből vonagló ÖRÖMJAJGATÁS volt

fájás árkon-bokron: ezzel csak tetézem
vissza ne sajogjon ha most megidézem

ujján hátraszámol hatvan-hetven évet
mikor volt? elámul – tokaránca réved

van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög
ő maga mulandó de fájdalma örök

 

Az Egész Gyerek

„mid fáj?” – mond az anyja
     s ő csak pityereg
„fáj – és úgy mutatja –
     az Egész Gyerek”

fáj a láb a lábnak
     lábnak lenni fáj
ilyen a világnagy
     testi belviszály

fáj a kéz a kéznek
     egyre bütykösebb
minden ujja nézd meg
     bibis: csupa seb

fáj a lét a létnek
     életnek a lét
mit sirathat? nézd meg:
     életelemét

fáj a mozdulatlan
     fáj a mozdulat
nézd meg mi fogatlan
     bambulán mulat

„mid fáj?” – mond az anyja
     s ő csak pityereg
„fáj – és úgy mutatja –
     az Egész Gyerek”