Tavaszt álmodok

Tavaszt álmodok, igazit,
        veszteglő sorsomnak jó szelet,
ami földemig igazít,
        szerelemmel tölti ingemet.

Hulláma, hittem, hazavisz.
        Dideregtető öblök, ölek –
Mi fűti szívemet ma is,
        éjszakában izzó öklömet?

Engem megfogott a tenger,
        volt sziréne századom tele.
Ötven év után még egyszer
        fáradt bordám vajon bírja-e?

Képzelt világom megmarad.
        Új ég, új föld, de Kárpátia –
Verseim kapuján hadak,
        ti vonultok, mentek már haza.

 

Üzenetem

Papír fehér papír
        íratlan tiszta lélek
ki hattyúszárnyra ír
        üzenetem tinéktek
        papírra haló ének
Ki hattyúszárnyra ír
        ahol plakát és címke
hány fa néma fakír
        őrölt csontja gerince
        gondolj a gyönge nyírre

Hány fa néma fakír
        napilap folyóirat
költő arcán a pír
        sömörlik szégyen miatt
        nem pedig mert bort ihat

Költő arcán a pír
        országnyi erdők híja
nincs kenőcs drága ír
        tavaszuk visszaírja
        bohócarccal kibírja

 

 

Elégett gond

Buda Ferencnek

Papír röpdös versemmel újra,
        hamvába hull megint,
vasvillával parazsat túrva
marhacsont peng és peng
        nyúlgerinc.

Fa ágával ágazik a csönd,
mint fekete, görcsös
        vérerek,
alkonnyal hálózza be fönt
        a lüktető eget.

Szemetet, gizgazt, égő lombot
        vasvillával őrzök,
lángot, incselkedő koboldot,
futkosó kölykeit
        az ördög.

Elégett gond s gondolat füstje
        kormozza a Napot,
szívemben álmok menekültje,
aggszakállú legény
        kuporog.