Ki a magyar?

– Babits Mihállyal –

Újítások jelszavai zúgnak,
           s cselekedni valóban muszáj –
augusztus nagy csillagai hullnak:
           rongyos baka, lefokozott nyár.

Nem alszom, és nem is vagyok ébren,
           két véres rés kiherélt szemem,
célt veszít, de ajzott éberségem
           tartja nyilát feszült idegen.

Ezt a pompás és bölcs lomhaságot,
           mely ezer éven át megtartotta –
koszorúzzák homlokom Kárpátok,
           havuk olvad tört halántékomra.

Fa lombjáról levél hogyha pattan,
           falról hullana le sárga mész,
és kikéklik alóla kopottan,
           régi-régi meszelés, az ég.

Múltak őre lenni s ellenállni
           a rohanó világ áramlatainak –
Nyírségemet fogják akác gallyas fái,
           apám arcán a ráncok arcomat.