A rév előtt

Egy kékes fény kigyúlt...
Nincs messze már a cél?
Révig röpít a szél?
Ködfátyol függönyén
túl zátony nem lapul?
Vajon mily véget ér
a hétpróbás nagy út?

– Ne félj, öreg legény,
akárhol vet ki majd
az ár, mely egyre hajt
ködös tájak vizén:
hajód csak partra jut,
s kibírva mind a bajt,
ledobhatod batyud.

A parton szétgurul
igazgyöngy és kacat.
Ki látja, csak kacag,
s legyint gyanútlanul,
hisz holmidon maszat,
moszat s iszap tapad...
Sebaj, hogy szertehull!

UTÓIRAT – NAPOK MÚLVA

Azt mondom én, öreg legény,
túlságosan poétikus
e „rév” s e tengerparti fény.
Csak mordulj rá múzsádra: kuss!
A „kékes fény” egy kórterem
zugán gyúl majd, ha ott terem
az éji nővér. S mindez oly
természetes lesz... Szót se szólj!
A fénnyel nézz farkasszemet!
Megmondta angol mestered:
„A többi néma csend.”