Holdba mártott ecset

Gaburek Károly emlékére

Mint egy üvegtű, hatol át a fény a felhőn,
hókristály szikrázik az ablakon,
egy ecsettálban gyűl a gond,
sóhajok ringatják az erdőt.

Nem lesz mindenki angyal, aki felnőtt,
de fölragyoghat, akiért isten rajong,
mert jelenléte sugárzásba font,
hisz kiválasztottsága régen eldőlt.

Egyetlen tájban lélegzünk, sok-sok élet,
festmény, amit a fű, a gally is átszőtt,
és át- meg átrajzoljuk a szívünkbe zárt nőt,

hogy megmaradjon makulátlan szépnek,
mi illúzió volt és kép lett.
A mű, az örökké egy.

 

Kollázs

Kies lugas.
Krisztustövis.
Ízek sűrűje: méz.
Fűzfák, halastó.