Három gyerekkori félreértés

Bűnbarlang

Ahol a bűnmackó lakik. Gyertyaszentelőkor
kinéz, lomposan, dörmög, visszadöccen.
A barlang mélyén tovább bűnözik,
nem fél hekustól, pápától, ügyésztől,
nem üli lelkét szőrös bűntudat.
Nyáron a bűnbocsok jönnek ki játszadozni:
Dorka és Zebulon – ez a bűnbocsánat?

Ma már tudom: bűn a tudat,
a barlang metafora, de konkrét a vétek
(s arra rímel, hogy étek, tétek*, létek*).

*(többes számok)

 

Doxológia

Beszédes svájci óra
az idő arany bilincse a csuklón
carpe diem   azt mondja
(nappal halászd a pontyot)
intéznivalód van   azt mondja
perc-emberke vagy jó ha nem felejted
valód nincs   minden látszat
kezedet a tükörre emeled
s visszaketyeg belőle a kép: más

ma már tudom Szent Tamás zsebóráján
nincs mutató mindörökkön örökké
jár körbe a dicsőség

így énekli a kérészek kara

 

Az olajfák hegye

Mit keresett Jézus az olajfák hegyén?
Hogy fért el fél Jeruzsálem egy fa tetején;
bámész sokaság, hóhérok, pribékek,
zokogó anya, rémült tanítványok,
statisztáknak a római helyőrség,
tizennégy ókori megállóhely?

Ma már tudom, úgy fér el a világ szenvedése
egy kis helyen, mint amaz angyalok a tű hegyén.

Hitetlennek utolsó állomás,
hívőnek a legelső.
Itt belül, itt
a jelképes és konkrét kálvária.

 

Kommentár Athéni Timonhoz

Milyen csúf a legtöbb ember.
Az öregek különösen; de általában nem esztétikus
a homo rapax. Szennyes, rossz szagú,
szeme se áll jól (szeme-szája, füle eláll),
plasztik műfogát este pohárba rejti,
a dolgokról meg véleménye van,
mintha tudná, miről beszél,
s fölvetett fővel, magabiztosan (maga biztosan?)
csörtet előre Kosztolányi hídján,
melyen senki sem ér át a túlsó partra.