Egy tehetséges és sikeres építészdinasztia

 

A Rimanóczy család története Rimanóczy János fraknói várnagy koráig vezethető vissza. Miklós nevű testvérével együtt címeres nemeslevelet adományozott neki 1646. május 26-án Pozsonyban III. Ferdinánd király, s ezt Sopron vármegye hirdette ki. A fraknói ág nemesi előneve a rimanóczi volt. 1736 júniusában VI. Károly lovagi címet adományozott a családnak. Az építészdinasztia id. Rimanóczy Kálmánnal kezdődött, aki a fraknói várnagy Jánost követő hatodik generációhoz tartozott.

 

 

ID. RIMANÓCZY KÁLMÁN (1840–1908) építész, építkezési vállalkozó volt, a mai modern nagyváradi városkép egyik kialakítója.

 

Előbb kitanulta a kőművesmesterséget, később autodidakta módon elsajátította az építészmesterséget és letehette az építőmesteri vizsgát, ami feljogosította az építészi feladatok ellátására, azaz önálló tervezésre és kivitelezésre. Rövidesen az ország egyik legtekintélyesebb építész szakembere lett, világot látott, négy nyelvet beszélő, magas színvonalú műveltséggel bíró emberként. Kezdetben Budán dolgozott, utána Szolnokon működött mint építésvezető, majd önállósította magát és a fővárosban lett vállalkozó.

 

Első házasságából 1867-ben Árpád nevű fia született. Árpádot a szülők válása után az édesanyja nevelte Budapesten.

 

Id. Rimanóczy Kálmán 1867-ben Nagyváradon telepedett le. Két év múlva újra megnősült, s ebből a házasságból két fia született: ifj. Kálmán (1870) és Béla (1873). Váradi felesége több mint húszesztendei betegeskedés után, 1901-ben elhunyt. Halála után másfél hónappal id. Rimanóczy Kálmán egy 21 évvel fiatalabb nőt vett feleségül, Fehér Erzsébetet. Ezt Árpád fia nem helyeselte, emiatt Id. Rimanóczy Kálmán kitagadta a fiút.

 

Id. Rimanóczy Kálmán sikeres váradi munkáinak híre ment, és csakhamar országszerte elismert vállalkozó lett. Ő építette például a budapesti Uránia filmszínházat, első magyar építőmesterként gyárkéményeket emelt Magyarországon, s e vállalkozását is olyan siker koronázta, hogy csakhamar gyári építkezésekre Triesztbe is meghívást kapott. A haszonból Nagyváradon géptéglagyárat is létesített.

 

Hosszú időn keresztül, egészen haláláig Nagyvárad város törvényhatósági képviseletének a tagja volt. Nagyváradhoz mindenkor a legnagyobb hálával, szeretettel és lokálpatriotizmussal viszonyult, nevéhez számos jótékony akció köthető. Végrendeletében is jelentős összeget juttatott a városnak. 1908. január 2-án szélhűdésben hunyt el. Halálának híre a városban és mindenütt a legőszintébb, legmélyebb részvétet váltotta ki.

 

Nagyváradi munkássága során az általa tervezett ingatlanok kivitelezését is elvállalta, de mások által tervezett épületeket is épített.

 

Nagyvárad számára tervezett legjelentősebb alkotásai:

– Szent Vince Intézet, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1868)

– Honvédlaktanya, Dunărea / Sal Ferenc u. 2. (1882)

– Körös-parti református templom tornya, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 40. (1884)

– Evangélikus egyház parókiája, Tudor Vladimirescu / Körös u. 28. (1885)

– Bihar Megyei Kereskedelmi, Ipar- és Termény Hitelbank székháza, Primăriei / Teleki u. 3. (1886)

– Nagyváradi Takarékpénztár székháza, Primăriei / Teleki u. 2. (1887– homlokzati átalakítás)

– Bihar Megyei Nemzeti Kaszinó székháza, Ciorogariu / Úri u. 2. (1888)

– Deutsch-ház, Vasile Alecsandri / Zöldfa u. 2. (1888)

– Eleméry-ház, Aurel Lazăr /Nagysándor József u. 7. (1889)

– Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 8. (1892)

– Andrényi-féle vasáruház, 1. Decembrie / Nagyvásár tér 4–6. (1893)

– Rimanóczy-féle kétemeletes ház, Iosif Vulcan / Rimanóczy u. 5. (1894)

– Rimanóczy-féle egyemeletes ház, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 14. (1894)

– Múzeum, Muzeului / Múzeum u. 5. (1895)

– Szent Vince Intézet udvari kápolnája, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1896 )

– Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő Bémer téri szárnya, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 8. (1900)

– Bazárépület, Madách utca (1900)

– A 4. honvéd gyalogezred laktanyája, Armatei Române / Rulikowski út 24. (1902).

 

 

IFJ. RIMANÓCZY KÁLMÁN (1870–1912) műépítész, építkezési vállalkozó volt, édesapja városképformáló munkásságának folytatója, immár nemcsak az eklektika, hanem a szecesszió jegyében is.

 

Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd külföldi középiskolában folytatta. A Charlottenburgban (ma Berlin egyik negyede) levő jó hírű Technikai Egyetemen (Technische Hochschule) nyert műépítészi oklevelet 1892-ben. Ezután Budapesten dolgozott Czigler egyetemi tanár irodájában. 1894-ben Budapesten építőmesteri iparengedélyt is nyert az általános iparűzési feltételek mellett. Ekkor már Nagyváradon dolgozott, előbb apja irodájában, majd rövidesen saját építészeti irodát tartott fenn, és modern, művészi érzékkel alkotott terveivel több országos pályázaton lett győztes. Nagyváradon egymás után valósultak meg az ő tervei alapján a közintézmények, paloták.

 

A Kolozsvári utcában 1885-ben téglagyárat alapított; ugyanebben az utcában két másik gyártelepe is volt.

 

Építészi hírneve a 20. század elejére már túllépte a város határait, a belügyminiszter megbízta a máramarosszigeti elmegyógyintézet tervezésével, majd felépíti a Debreceni Első Takarékpénztár palotáját. Több vidéki kastélyt is épít, de szívének legkedvesebb alkotása az Adrián, a horvát tengerparton megálmodott és megvalósított Miramare szálloda, a híres Circvenicán (ma Crikvenica) volt.

 

A közügyek terén is tevékenykedett, Nagyvárad városának törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tagja volt haláláig, és mindvégig derekas munkásságot fejtett ki.

 

Ifj. Rimanóczy Kálmán 1894-ben megnősült. Házasságából három gyermeke született: Kálmán (1895), László (1897) és Rózsika (1900), de egyikük sem folytatta édesapjuk hivatását. Életét folytonos munkában töltötte, s ez okozhatta, hogy férfikorának delén érte a halál. 1912. április 12-én egy Bécs melletti szanatóriumban hunyt el agyszélhűdésben. Halálának híre mély megdöbbenést és őszinte részvétet keltett Nagyváradon és az egész országban.

 

Nagyváradi munkássága során az általa tervezett ingatlanok kivitelezését is elvállalta, de több esetben mások által tervezett épületeket is épített.

 

Nagyvárad számára tervezett legjelentősebb alkotásai:

– Katolikus Kör, Moscovei / Szilágyi Dezső u. 5. (1895)

– Szent Vince Intézet, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1899 – em.)

– Pénzügy-igazgatósági palota, Republicii / Fő utca 35. (1900)

– Vasútállomás, Bucureşti / Állomás tér (1902 – átépítés)

– Városháza, Unirii / Szent László tér 1. (1903)

– Ideg- és Elmegyógyintézet, Pasteur / Kórház u. 26. (1903)

– Ifj. Rimanóczy-palota, Ciorogariu / Úri u. 3. (1903)

– Olaszi r. k. plébániatemplom, Dunărea / Sal F. u. 1. (1905)

– Görög katolikus püspöki palota, Unirii / Szent László tér 3. (1905)

– Rimanóczy-palota, Traian / Széchenyi tér 1. (1905)

– Várnai-villa, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 30. (1905)

– Moskovits-palota, Traian / Széchenyi tér 2. (1905)

– Bihar Megyei Gazdasági Egylet székhelye, I. C. Brătianu / Bunyitay Vince liget (1906)

– Nagyváradi Központi Takarékpénztár épülete, Regele Ferdinand / Bémer tér 4. (1907)

– Ügyvédi Kamara székháza, George Enescu / Ritoók Zsigmond u. 1. (1909)

– Múzeum, Muzeului / Múzeum u. 5. (1910 – bővítés)

– Lakóház, Ady Endre / Szent János u. 3. (1911)

– Bölöni-ház, Eminescu / Szaniszló u. 5. (1912)

– Apolló palota, Republicii / Fő utca 12. (1914).