Szabadesés
Lapozz bele a messzeségbe,
forgasd bele a lapok közé
annak a madárnak a tollait,
amit ismertél, annak az igazán
egy lénynek a szárnyait
kottázd bele a horizont
ritmusába, leltározd át
a senyvedés alkatrészeit,
kövesd le, ahogy a homlokodon
lévő seb egyre mélyebbre süllyed
a testben, majd jegyezd, ahogy
a fájdalom megáll benned és
nem mozdul. Madarak ütik át a
hártyás eget, az ő szabadesésüket
is nézd át, betűzd le a nyílegyenesen
zuhanók tartalomjegyzékét.
Simulj bele annak az egyetlennek
a lehullásába, amit ismersz,
kísérd el egy darabon a zuhanásban,
legyen az arcod most a lábjegyzet,
nincs koncentrátum, nincs szumma,
oldódás van, egyenesen oszlassz
el önmagadban, maradj csendben,
te még soká, soká nem érsz földet.
