Mesterszonett
(Az előző tizennégy szonett felfőtt a légnyomásban)
Csak néha-néha jajdulok fel,
kicserepesedik a szám,
mint vízbefúltnak…
(Kalkuláció, nyolc, kilenc,
TŰZ!) Vétkesek köszörűkőn.
Jajgathatok, ki hallja meg?
Sehol sincs menedékül üreg!
(Holt Öreg! Letörtem könyököm.
Begipszelik. Csonttá vetkezett
merénylők!) Falhoz! Állj! Ki vagy!
Véres virág habzik, elvezet
a nyom! Valami szép élvezet?
(Nyers lihegés, kilátszik a vágy?)
Dehogy! Habzó kutya, aki veszett!
Zudor János költő, tanár, újságíró (Nagyvárad, 1954). Kolozsvárott szerzett diplomát, néhány évig tanított, majd a Bihari Napló, később a Kelet– Nyugat és az Erdélyi Napló munkatársa volt, jelenleg nyugdíjas. Fontosabb kötetei: Pygmalion monológja (1989), Romániából jöttem (1990), Isten asztalán (1995), Jónás és a mérték (2011). Sziveri János-díjas.


