A levágott ujjak balladája

                 In memoriam Darkó István

Aztán tovább. A csonkokig.
Megkenegetjük békanyállal.

(Ha nagyon fáj a csonk,
akkor elreteszeljük az ajtót
a maradék kezünkkel…)
Hogy ez mire megy ki? Azt
én sem tudom, mindenesetre
a fakíroknak tetszhet,
(minden mutatványnak
megvan az ára, mint
az aids-nek,
de térjünk vissza az ujjaimra,
azaz a csonkokra –

kifáradtam –) Veszekedésféle
vagyok már, mint egy kotlóstyúk,

egyszemélyes kotló… Felcsipegeti
a halott, és kifingott ujjaimat…