Kéknefelejcs a halál asztalán
látni akar, „Nevermore”, azt, talán,
hogy reszket a nagy tél, előre fázik,
a gondviselésnek is visszapofázik…
„Nevermore”, „Soha már”, kék madár,
száll magasra, mint halott radar,
a könnygáztól elkékül, eleven hulla,
a korhadt tengeribe hull, fagyott gúla…
