Meg lehet teremteni egy személyes centrumot

Kőrössi P. József (■): Szép estét kívánok mindenkinek. Szeretettel köszöntöm Demény Pétert, aki Kolozsvárról érkezett, író, költő, könyvkritikus, esszéista, publicista és kétszeres Látó díjas.

Demény Péter (□): Sok van a rovásomon.

■ És még mennyi lesz, mert egy sikeres műtéten vagy túl, úgyhogy ezentúl már csak a lassú alkotással foglalkozhatsz, nem kell sietned. Te mint irodalmár melyik táborhoz tartozol? Ahho, amelyik azt mondja, hogy nem kell az olvasónak semmit tudnia az íróról, beszél a mű, vagy ahhoz, amelyik szükségesnek tartja, hogy az író személyével is ismerkedjünk.

□ Valahogy köztesen tudnék válaszolni, vagy a határon vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy minden olvasó nem ismerheti az írót.

■ Nem személyesen gondolom, hanem életrajzot kell e vagy szabad-e elolvasnunk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk?

□ Még az sem jut el mindenkihez, vagy nem biztos, hogy eljut. A másik az életrajz, egy lexikon-szócikk, hát az mennyit árul el? 1972-ben születtem Kolozsváron, magyar–román szakon végeztem Kolozsváron. Van egy feleségem és egy kislányom Kolozsváron. Ez mit tud nyújtani? Annyit, hogy Kolozsvár az ugye egy fontos hely, igen. De hát az olvasók többsége vagy az olvasók nagy része nem kolozsvári. Ha én azt mondom, hogy Fellegvár, akkor neki vagy jelent valamit, vagy nem. Nekem meg az életteret jelenti, de az életteret jelenti a Széchenyi tér is, és az életteret jelenti az alkoholizmus is, az életteret jelenti a szerelem is. Nagyon nehéz azt mondanom, hogy egy író esetében nem számít az ember, mert például engem nagyon érdekel, hogy Kosztolányi vagy Babits milyen ember lehetett. Milyen volt a kézfogása, az illata, a mozdulatai milyenek voltak, hogy kavarta meg a kávét. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ha valaki Csíkszentjehován elolvassa a könyvemet, akkor az azért élvezi remélhetőleg, mert hát az egy jó szöveg, és nem azért, mert tudja, hogy én nem tudom, mit tudok. Éppen ezért egy picit mérges is lettem, vagy hát nem mérges, az túlzás, ne legyünk ilyen szenvedélyesek, de valamilyen lettem, amikor egy könyvbemutatón azt mondták Gyergyóban, hogy igazi Kolozsvár-könyv a Visszaforgatás. És mit jelent ez Gyergyóban? Ott ültem megfagyva, ugyanakkor persze látni való, hogy ez egy fontos könyv Kolozsvár értelemben. Vagyis fontos a szöveg, meg Kolozsvár. Gyimesi Éva, akinek nem nehéz eldöntenie, hogy mi az irodalom, azt mondta, hogy még a hó is úgy ropog, mint Kolozsváron. Hát ilyenkor az ember dob egy hátast.

■ És te mit gondolsz, Kolozsvár-könyv a visszaforgatás?

□ Számomra feszültség-könyv, örvény-könyv.

■ Valahol leírták róla, vagy te mondtad, hogy férjességem könyve.

□ Ezt én nem mondtam, de a kritikára emlékszem.

■ De jól idéztem ugye?

□ Igen, igen. Tehát ha van a feleségem története, akkor a Visszaforgatás a férjségem története. Elég hátborzongató szókapcsolat, de olyan szempontból igaza van, hogy hát Füst Milán és a Nyugatnak ez a nagy nemzedéke, amelyik engem egyrészt felemel, másrészt porba sújt. Mert hát hogy tudtak ezek mindent, azt én nem értem. A Pacsirta is egy nagy regény, A feleségem története is egy nagy regény. A Boldogtalanok is egy nagy darab.

■ Az Édes Anna is egy nagy regény.

□ A Hajnali részegség nélkül nem lehet élni. De hát az Ősz és tavasz között nélkül sem lehet élni. És ezt mind és még mennyi mindent, nem beszélve Adyról, aki nélkül szintén nem lehet élni.

■ Visszatérünk még a Visszaforgatáshoz, de előbb beszélj egy kicsit magadról, meg arról a Kolozsvárról, ahol ez a regény, a Visszaforgatás született, ha már Kolozsvár-regénynek nevezték, amit én nem mondanék, eszembe sem jutott volna olvasás közben, hogy úgy olvassam, mintha ez egy Kolozsvár-történet, kolozsvári történet lenne.

□ Megint messziről kezdem. Egy ideig próbáltam kerülni azt, hogy ez kulcsregény. De aztán rájöttem, hogy mit kerülök én itt. Megírtam, részben, ha úgy tetszik, bosszúból írtam meg, bosszúból magamért másokon és magamért magamon. És akkor én kerülgetem, hát mit kerülgetem? Arra hivatkozom, hogy van, ami nem igaz. Hát van, ami nem igaz, tényleg. Na de mi az, hogy nem igaz, hogy ha egy regényt elemzünk, vagy egy regényről próbálunk beszélni. Magamról meg nehéz beszélnem, mert a beszélgetés közben könnyebb magamról beszélnem, mert félek, hogy megint csak ilyen szócikkeket tudok mondani. Aminek egy részét elmondtam már. Az talán fontos, hogy egy olyan családban nőttem fel, amelyet én boldogtalannak gondolok. És ha az ember boldogtalannak gondolja, akkor boldogtalan az ő számára. És hogy nem voltam katona. És ez azért fontos, mert a fiúknak az lehetne az utazás, el a szülővárosból, hogy katona voltam Brăilán. A legcsodálatosabb történetek arról szólnak, hogy ott voltam katona.