A bihari turizmus története

A bihari turistákat elsősorban a Bihari-havasok vonzották. De a hegység legelső megismerői és kutatói a tudomány emberei voltak. Az első értekezést Nedeczky írta 1774-ben német nyelven, Tárnaki Mihály tanár fordította magyarra 1814-ben. Később, a 19. században, egymás után jelentek meg értekezések különböző barlangokról, az akkori idők kutatóinak tollából, ami azt is jelzi, hogy megkezdődött ennek a területnek gyalogszerrel való bejárása. Ezért már úgy is tekinthetünk rájuk, mint a Bihari-havasok első turistáira, még akkor is, ha tudományos célt követtek. Nedeczky után osztrákok és szebeni szászok járták a hegyeket, értekezéseik német nyelven jelentek meg: Bielz, Hauer 1852-ben, Miller 1856-ban, Szatmári 1861-ben, Themák 1872-ben, Orthmaier 1873-ban.

Az akkori idők legjelentősebb kutatója Adolf Schmiedl, a budai királyi József Politechnikum földrajz-, turisztika-, történelemprofesszora volt. 1858 és 1861 között, a Bihar expedition keretében járta be a havasokat és írta meg Das Bihargebierge című könyvét, s ez 1863-ban jelent meg. Schmiedl Bihart a Monarchia részének vagy inkább Ausztriához tartozónak tekintette. Térkép hiányában helyi lakosok, pásztorok vezették, így leírásai néha pontatlanok.

Dr. Koch Antal az oncsászai csontbarlangot írta le, ahol 1886-ban Primics György végezte az első ásatásokat és a barlangi medve ép csontvázát találta meg. Az Igric-barlangban Petényi Salamon, Kovács János, Kovács Gyula és gróf Korniss bukkantak ősállatcsontokra 1850-ben.

K. Nagy Sándor, aki később az Erdélyi Kárpát Egyesület választmányi tagja lett, 1883 és 1888 között három kötetben írja meg az első magyar nyelvű bihari útikalauzt, Biharország címen.

1888-ban megalakult a Bihari Kárpát Egyesület (BKE). Az alakuló gyűlés pontos dátumát nem ismerjük, csupán az 1889. július 27-i közgyűlésről van adatunk. Az egyesület Belényes és vidéke címen turistakalauz megjelentetését határozta el, a lap szerkesztői Hegyesi Márton és Sípos Orbán voltak.

1890-ben a Magyar Orvosok és Természet Vizsgálók Váradon tartották vándorgyűlésüket, s ennek megrendezését a Bihari Kárpát Egyesületre bízták. Ebből az alkalomból egy újabb turistakalauzt jelentettek meg, Élesd és vidéke címen, ugyancsak Hegyesi Márton szerkesztésében.

1891. május 11-én Kolozsváron megalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE). A Turisták Lapja 1892. május–júniusi számából tudjuk, hogy a Bihari Kárpát Egyesület május 1-jén tartotta évi közgyűlését, báró Déry József elnökletével. Sípos Orbán alelnök évi jelentésében sokoldalú tevékenységről számolt be.

A Turisták Lapjának 1892. júliusi száma arról ad hírt, hogy a Bihari Kárpát Egyesület vezetősége hajlik a Magyar Turista Egyesületbe való beolvadásra, mert ez nagyobb támogatást biztosítana a bihari turizmus fejlesztéséhez. A Magyar Turista Egyesülettel együtt augusztus 13-ra közös kirándulást terveztek, s ennek végén közös közgyűlésen mondták volna ki az egyesülést. De az országos kolerajárvány miatt a kirándulás és a közgyűlés elmaradt. Ezután megerősödött az az új irányzat, hogy a BKE szövetkezzen az EKE-vel, s ezt indokolttá tette a közös munkaterület.

De az egyesülés dolgában uralkodó nézeteltérések miatt ez a csatlakozás is elmaradt. Ezután az egyesület be is szünteti tevékenységét. Erről ír 1896-ban a Nagyvárad, s ezt a cikket az Erdély 8. száma is átvette: „Évekkel ezelőtt Biharországban alakult egy turista egyesület Bihari Kárpátok Egyesülete néven, mely az alakulása utáni pár évben rendezett nagyszerű kirándulásokat, de azóta – éveken keresztül – létezésének legkisebb jelét sem adja.”

A BKE nyomtalanul eltűnt. Ám a tudományos feltáró munka folytatódott. A Magyar Földtani Intézetben Bíró Lajos négy Szegyesel-völgyi barlang felfedezéséről ad hírt, és ezeket a turisták már látogatják. Ezután indul meg Czárán Gyula hatalmas feltáró munkája; őt a munkásságáért tiszteletbeli tagjává választotta az EKE. Nemcsak a bihari tájakkal foglalkozott, kiterjesztette tevékenységét a Királyerdőtől a Tordai-hasadékig, a Sebes-Köröstől a Fehér-Körösig. Számos barlang, közöttük a révi Zichy-barlang feltárásában is közreműködött. A Bihari-havasok addig ismeretlen területeit is bekapcsolta a turistaforgalomba, mindenütt kiépítve, járhatóvá téve a turistautakat. Ma is részben ezeken járunk. Papp Lajos A Bihar-hegység meghódítása című munkájában írja: „Sajnos épp ez volt Czárán tragédiája, hogy útjain bevonult a civilizáció, mely vandál módra pusztította el a nemzeti rezervációra méltó területet.”

A bihari turizmus tragédiája, hogy nem volt egy egyesület, amely birtokba vegye és megvédje ezeket az eredményeket. E hiányt próbálta pótolni az 1905. március 5-én alakult Révi EKE Osztály, melynek elnöke ifj. gróf Zichy Ödön, ügyvezető elnöke dr. Veress István református lelkész, barlanggondnok Handl Károly lett. Az EKE kérésére gróf Zichy Ödön egy turistavendéglőt építtetett az egyesület számára a barlang mellett; ezt 1905. augusztus 27-én avatták fel. A révi barlangot az ő tiszteletére nevezték el Zichy-barlangnak. A révi osztály még 1906-ban megépíttette a hidat a Sebes-Körösön, s a következő évben vasúti megállót létesítettek a túloldalon, 200 személyt befogadó várócsarnokkal. Az 1909. évi közgyűlés jelentése szerint gróf Zichy Ödön felépíttette a turistavendéglő mellé az emeletes, 14 szobás Lujza lakot. Sajnos az EKE révi osztályának tevékenysége csak a Révi-szorosra és a barlangra terjedt ki, a bihari turizmus továbbra is halott maradt.

1918. január 27-én, Hoffmann Gyula királyi erdőfelügyelő javaslatára megalakult a Magyar Turista Egyesület Bihari Osztálya. A Turisták Lapja az 1918. májusi számában közölt erről cikket. Az MTE február 8-i választmányi ülésén határozat született a Bihar-hegységben elvégzendő munkálatokról: a vlegyászai menedékház építéséről, melyre a költségeket a budapesti Alba sí-club biztosítja. Biharfüred hozzáférhetővé lett a Jádvölgy–Jádremete–Polyán iparvasút megépítésével, majd turistaösvény kiépítésével Biharfüredig. Február 11-én tartották a bihari osztály első választmányi ülését, s ez felhatalmazta az elnökséget a Biharkapu és a Fekete-Körös eredeténél szükséges munkálatok elvégzésére. E nekilendülést derékba törte az 1918-as őszi forradalom, majd a román megszállás.

A háború után Aradon kezdett újraéledni a megrekedt turistamozgalom, az 1920-as években. Mátyás Vilmos fiatal természetjáró a társaival, előbb Arad környékén, mintaszerű jelzéseket és útjelző táblákat helyezett el. De igazi szerelme Bihar volt. Megalakította Aradon az Erdélyi Kárpát Egyesület Czárán Osztályát.

Papp Lajos nagyváradi, sportcikkeket árusító üzletember 1929 októberében lehetőséget talált arra, hogy a Nagyváradi Sport Egylet (NSE) keretében létező, de nem működő turistaosztályt életre keltse. Az osztály alapemberei Mokos Kálmán, József és Imre voltak. Papp Lajos fáradhatatlanul szervezte a turistaosztályt, amely rövidesen Várad kulturális, szellemi, irodalmi, később zenei eseményeinek népszerűsítését is magára vállalta. Naponként jelentek meg a népszerűsítő cikkek a váradi lapokban. Felismerték, hogy a bihari hegyeket egynapos kirándulásokkal is meg lehet közelíteni, s megkezdték a teherautós kirándulásokat.

Papp Lajos kiadta az első turisztikai folyóiratot, Biharország címen. Az első lapszám 1929 novemberében jelent meg. A bevezető cikket Forró Lajos írta, felhíva a figyelmet, hogy a szabad természet mindenkinek nyitva van, és hogy Biharország szépségei megérdemlik a megbecsülést, minden békére és szeretetre vágyó lélek ott keressen testi és lelki felfrissülést. Dr. Németh Gyula kanonok Czárán életrajzáról, Papp Lajos Béla váráról írt cikket, Mokos Kálmán kalauzt készített a mézgedi (meziádi) cseppkőbarlangról. Borovszky Samu szerkesztésében cikksorozat indult Bihar vármegye történelme címmel.

1930. június 8-án emléktáblát helyeztek el a mézgedi barlang bejárati falán:

A BIHARI HEGYEK NAGY SZERELMESÉNEK
CZÁRÁN GYULÁNAK
EMLÉKÉT ÖRÖKITETTÉK MEG ITT
1930. JÚNIUS 8-ÁN
A NAGYVÁRADI SPORT EGYLET TURISTÁI