Oláh András
idegen vidék
1. mióta kivándoroltál
mióta kivándoroltál
minden nap szorongást szül a hajnal
de az idő végül összebékül veled
s fejedet ölébe vonja a magányos Isten
2. zsákmányát osztja
lábunk alatt topog a járda
dajkálja a sérülékeny múltat
hunyt szemmel guberálunk
egy füstös kocsmazugban
épül az asztal alatti köd
ahol zsákmányát osztja az éj
3. kinőttél
kinőttél mint szárazföldet a tenger
de távoli nevetésed még behálózza a reggelt
régmúlt idők csalitosába visz
ahol a vágynak nincs piaci ára
4. versenyfutás
a világ csupa ócskaság
s te benne selejtezésre váró kacat
orvosaid már kilakoltatták
belőled a tünetmentes részeket
ezért botránkoztat meg
a test önhitt rövidlátása:
benned a kimért idő fut
versenyt a rettegő reménnyel
5. kifutópályán
reflektor fénye nyilall az éjszakába
már nincs meg a hangod
csak a megátalkodott csöndből kiszakított türelem
– hallgatok rólad
hisz felszállási engedélyt már úgysem kapunk
