Vaszilij Bogdanov
Odüsszeusz hajóját várja (Vaszilij Bogdanov szibériai verseiből)
Ma Szibéria tenger, hullámoznak a sztyeppék,
hajók tűnnek homályba, ködkürt szól szüntelen.
Bizonytalan az ember, szomorúak az esték,
virágba, kőbe, fába, bokorba, málnavészbe
bújna, de nincs menekvés, nincs hova menekülni.
Hát várja a hajóját, hisz érte felelős még,
és ott vannak a társak, haza kell vinni őket.
Őt is várja az otthon. Hűséges Pénelopé?
Dagadó vitorlákkal siklani őszi tájban,
Lehetséges-e még? Továbbmehetne innen?
Körötte zúg, morajlik szibériai tenger,
ha várt hajója megjő, árbochoz kötözteti
magát, de viaszkot nem, kócot se dug fülébe,
hallani akarja még a szirének énekét.
De a hajója késik, fekete felhők úsznak,
barátságtalan égen, eltakarván a holdat,
máris nyakunkon liheg, a vámpír éjszaka.
Ahonnan nem nyílik út, rejtelmes szigetére,
gomolygó ködbe tűnik, most vész el Ithaka.
Odüsszeusz viszonylag sokat szerepel nagyapa verseiben, itt az azonosulás már csak azért is létrejöhet, mert önkéntes szibériai száműzetésében ő is egyre távolodik Ithakájától, Szentpétervártól, és kérdéses az is, hogy valaha visszatérhet-e imádott városába. – Tatjána Bogdanova
Bogdán László fordítása
