Péter I. Zoltán
95 éves a nagyváradi Apolló palota
A váradi sajtóban 1913 szeptemberében már azt írták, hogy a munkálatok a következő év tavaszára befejeződnek. Ha nem is 1914 májusára, ahogy azt elképzelték, de még ugyanabban az évben állt Rimanóczy szép palotája.
A palota lakásait a város bérbe adta, többek között műteremnek is. Így költözhetett ide 1914 májusában fényképészeti műtermével Miklós Jutka is, aki Amerikából hazatérve 1913 októberében először a Széchenyi téri egykori kioszkban nyitott műtermet. Több gondja akadt a városnak a kávéháznak szánt helyiségekkel. Még javában tartott az építkezés 1913 októberében, amikor árlejtést írtak ki a kávéház bérletére, de egyetlen jelentkező sem akadt. Ekkor már éreztette hatását a gazdasági válság. Több váradi kávéház bérlőjével is tárgyaltak, de eredménytelenül. Végül majd csak 1914 júliusában sikerült bérleti szerződést kötni a Körös-parti Korzó kávéház egykori bérlőjével, Bürger Ernővel. Az 1915. december 5-én megnyílt új létesítmény a Városi Kávéház nevet viselte.
Későbbi sorsa eléggé viszontagságos volt. A kommunizmus első évtizedeiben a korábbi kávéház kétszintes állami áruház lett, hogy majd a 20. század hetvenes–nyolcvanas éveiben, átalakítva, Unic néven élelmiszerüzletként használják. Már jó ideje felújítva, de üresen, újabb bérlőre vár…
A magasföldszintű, háromemeletes épület stílusa a berlini szecesszióval, a Jugendstillel rokon. Mint közismert, a német Jugendstil korántsem egységes stílus, az új elemek mellett meghatározó a historizmus, a korai expresszionizmus és a különféle Heimatstil-motívumok szerepe. Mindez érezhető az Apolló palotán is. Erre utalnak az épület díszítésében gyakran visszatérő hegyes, a neogótikára jellemző formák, a sarokrész toronyszerű lefedése és tetejének megtört ívei, az attika záróvonalának törései, a díszes oromzat megjelenése a főhomlokzat középrizalitjának lezárásaként, az egymás alatti ablakok vertikális tagolással összefogott markáns kiemelése. A díszítőelemek közül figyelemre méltó a német empire-t idéző gazdag heraldikai díszítés: azok a nagyméretű címerpajzsok a sarki rész falsávjainak felső részén, amelyeket leveles füzér díszít, alattuk pedig, a füzérekkel övezett vakkerethez kapcsolt gyűrűkből, egy emelet magasságú szalagpár hull alá. Figyelmet érdemelnek az ablakok és erkélyek virágos, girlandos díszítései is.
Az egész épület lábazatszerű kiképzés benyomását kelti, mivel az egyenes síkú földszint feletti rész függőleges tagolású. A Szaniszló utcai homlokzatot a két megtört vonalú oromzatban végződő rizalit tagolja, míg a főhomlokzatot főképpen a középrizalit. Ez utóbbit az orommező síkjában négy nagyméretű kőszobor díszíti.
Az Apolló palota sürgős restaurálásra szorulna, de ez egyre halasztódik, főleg a résztulajdonosok szűkös anyagi helyzete miatt. Az 1960-as évek divatja szerint, ahogy szinte mindegyik váradi bérpalota földszintjén, az Apolló palotán is kicserélték az eredeti portálékat, fémkeretes vitrinekre. Majd csak a 20. század utolsó éveiben kezdtek hozzá ezek fakeretesekre való visszacseréléséhez. Ám, sajnos, ez kampányszerűen történt, a hitelesség figyelembevétele nélkül, emiatt nem sikerült egységes portálékat kialakítani az épület földszintjén. Ahhoz ugyanis, hogy a műemlékek helyreállításakor megfelelő szakmai igényességgel járjanak el, különös tekintettel kell lenni az eredetiségre és a hitelességre. Tehát minden olyan portálét, amely még eredeti – nagyon kevés ilyen van –, megfelelően restaurálva meg kell őrizni. Ha az elmúlt évtizedek során már kicserélték, a régi tervrajzok, korabeli fényképek, képeslapok alapján a régit kellene hitelesen rekonstruálni. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a restaurátor szerepet felvállaló műépítész munkája nagy szakmai alázatot igényel. Lux Kálmán, a kiváló műemlékvédelmi szakember már jó ötven éve fogalmazta meg: „A cél nem a mai elképzelés kielégítése. Az építész önálló műveiben csillogtassa alkotó erejét és képzeletét, ne pedig a műemlékek, a régi mesterek rovására.”
Felhasznált irodalom
Bálint István János (szerk.): Boldog Várad. Budapest, 1992, Héttorony Könyvkiadó.
Borcea, Liviu: Memoria caselor. [A házak emlékezete.] Oradea, 2003, Editura Arca.
Constantin, Paul: Arta 1900 în România. [A szecesszió Romániában.] Bucureşti, 1972.
Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990, Szépirodalmi Könyvkiadó – Bonex.
Gerő László: Az építészeti stílusok. Budapest, 1972, Gondolat Kiadó.
Gerő László: Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984, Műszaki Könyvkiadó.
Grimalt, Raul Dura – Viguer, Jose Sabarit: Romantika, realizmus és szecesszió. Budapest, 2001, Magyar Könyvklub.
Koch, Wilfried: Építészeti stílusok. Az európai építőművészet az ókortól napjainkig. Budapest, 1997, Officina Nova.
Kósa Zoltán: A XX. század építészete. Budapest, 1968, Minerva. /Minerva zsebkönyvek./
Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867–1967. Budapest, 1970, Műszaki Könyvkiadó.
Müller, Werner – Vogel, Gunther: Építőművészet. Budapest, Berlin, 1993, Springer-Verlag. /SH atlasz./
Papp Lajos: Nagyvárad. Városismertetés. Budapest, 1943.
Paşca, Mircea: Trei clădiri de interes public realizate la Oradea de către Rimanóczy Kálmán junior. [Ifj. Rimanóczy Kálmán három közérdekű nagyváradi épülete.] Cele Trei Crişuri, 2005, nr. 1–3.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad építészeti emlékei a barokktól a szecesszióig. Második, bővített kiadás. Nagyvárad, 1998, Convex.
Péter I. Zoltán: A két Rimanóczy. In Városok és Műhelyek a századfordulón. Konferencia a kiegyezés utáni magyar építészetről. 1867–1914. [Különlenyomat.] Budapest, 2000.
Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad, 1885–1915. Budapest, 2002, Noran Könyvkiadó.
Péter I. Zoltán: Trei secole de arhitectură orădeană. [Nagyvárad építészetének három évszázada.] Oradea, 2003, Editura Ţării Crişurilor.
Péter I. Zoltán: Városvédő írások. Nagyvárad, 2003, Prolog Kiadó.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Budapest, 2005, Noran Könyvkiadó.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad műemlék épületei. 2005. Nagyvárad, 2008, PBMET.
Szentkirályi Zoltán: Az építészet története. 2. köt. Budapest, 1980, Képzőművészeti Alap.
Zádor Anna: Építészeti szakszótár. Budapest, 1984, Corvina Kiadó.
A szerző további írásai
2 / 2