Bíró Gyula
Repedések - Avagy a magány nem jár egyedül
9.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit mi gondolunk és teszünk, az mindennél és mindenki másénál fontosabb. Kiüresedő lélekbulvár. Hát nem így van? Így van. Hajlamos a gondolatom…
Azt gondoltam, hogy a házasság két ember szabad választásán alapszik. Naiv voltam. Akkor is. A házasság a nő szerelmének kínzó beteljesülése. Naiv maradok…
A választás két irányba való elmozdulás, ami vagy a jó, vagy a rossz irány megtalálását sejteti. A jó házasság, gondolta dr. G., akkor semmi más, mint fegyelmezett kibontakozás. Átalakuló szenvedély, keretbe foglalt erotika, a szabadság törvényszerű korlátja. Nem szeretjük a korlátokat…
10.
Kierkegaard egyik könyvét emelte le a polcról. Másnapi előadására készült. Az élet stádiumairól, Mozart Don Juanjáról, a fékezhetetlen vágyról, a csábítás céltalan értelméről, a vagy-vagy félelméről és az isteni parancs feltétel nélküli teljesítéséről. Dr. K. a fotelben ülve nézte, ahogyan barátja, dr. G. az íróasztalon egy képet bámul, merengve. A tanítványa. A szerelme. A rajongója. Elveszem… – mondta halkan. Csak a krisztusi kor miatt. Mi másért? Szerelemért… Mert rajong értem.
„Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj, vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod” – kacagott fel dr. K., majd mélyen kortyolt a testes vörösborból. Dr. G. másnap bejelentkezett. A plébánián.
11.
Dr. G. boldog volt. Minden vasárnap szeretkeztek. Vásár- és ünnepnap. Az elején mindennap. Volt vásár- és ünnepnap… Utána kávét hozott. Jegeset. Feloldódott. A szerelemben. Instant érzelem…
12.
Mikor az asszony elköltözött, csak annyit mondott, hogy már régen nem… Nem boldog. Bár szereti. Nem szerelemmel. Megszokással. Ezért tette.
13.
A melltartót nem szerette levenni. Oda lenne a push up hatás. Bár a hatás soha nem marad el. A tálalás fontos. A két kezével a férfi mellkasán támaszkodott, és széles csípőjét vadul rángatva teszi boldoggá saját magát. A férjével csak vasárnap. Ünnep- és vásárnap. Nem boldog, bár szereti. A férjét. Nem szerelemmel. Hosszú, fenekéig érő barna haj, ibolyakék szemek, amelyek a férfi boldogságát fürkészik. Felülről. Felülről milyen más. A férfi, tarkóján összekulcsolt kézzel, nem tudni, mire gondol. A nő szerint élvezi. Úgy tesz… A nő hangosakat sóhajt, összelélegzik örökös társas magányával és figyeli a férfit. Önmagát. Felnyársalva.
Dr. G. az ajtóból figyeli. Most már tudja. Ki teszi boldoggá az ő feleségét úgymond akkor, amikor ő másokét teszi azzá. Dr. K. férfiereje megfeszül és a magányos asszony boldoggá lesz. Ilyen egyszerűen. Dr. K. a barátja. Az egyetemről. Ilyen egyszerű…
14.
„Bízzál meg egy nőben, meg fogod bánni, ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni, bízzál egy nőben vagy ne bízzál, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy nőben, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni” – azzal dr G. és dr K. belépett a kiállítóterembe és megtekintették a valamikori évfolyam szépe Egy magányos asszony című kiállítását…
A szerző további írásai
2 / 2