Tóth Ágnes
Haj-haj…
Odakint közben elállt az eső és két felhőfoszlány között kidugta fél vállát a Hold, megvilágítva a sáros utcát, egészen a vizesárokig, melynek túloldalán állt a lelkészlak. Idáig látszott két égő szemű ablaka. Igaz, hogy az asszony, aki imbolyogva igyekezett előre, néha három-négy ablakot is látott, és kissé el is bizonytalanodott, hogy vajon jó irányba megy-e, de nem lévén más út előtte, csak itt tudott továbbhaladni.
A borbély gyorsan felhajtotta a vodkát, fizetett, és mielőtt kilépett a kocsmából, odaszólt az embereknek:
– Megyek a kalapom után.
És ment. Gyorsan, magabiztosan, erősen dübörgő szívhanggal a bordái között.
Látta az imbolygó asszonyt, amint az rálép a hídra, aztán egy nagy sikoltást hallott, és a nő eltűnt a vizesárokban, magával rántva a híd laza korlátját.
Bélus nekiiramodott, aztán megtorpant az árok szélén. Az esőtől megduzzadt, méteres vízben erősen kapálózott a tiszteletes felesége, akinek a szoknyája fennakadt egy vastag faágon, visszatartva őt attól, hogy továbbsodródjon. A férfi nem teketóriázott, azonnal utánaugrott, elkapta, szorosan átölelte, hogy érezte minden ingerlő domborulatát, és kivonszolta a partra. Aztán a vállára vette, mint egy zsákot, és elindult édes terhével a legénylakása felé.
Néhány méter után viszont megtorpant és tétovázni kezdett. Valami történt a lelkiismeretével, mert lassan megfordult, és elindult át a hídon, a parókia felé, a hátába kapaszkodó, pihegő asszonnyal.
Béla tiszteletes rémülten nyitott ajtót, a Bibliát szorongatva, majd helyet adott a belépőnek.
– Nincs semmi baj – nyugtatta meg a borbély –, csak egy kicsit megcsúszott szegény asszony és beesett a vizesárokba. Szárítsa meg alaposan, adjon neki egy forró teát, aztán dugja ágyba. Reggelre kutya baja sem lesz.
– Isten áldja meg – rebegte az öreg pap búcsúzáskor, aztán mindent úgy csinált, ahogy kellett.
Amikor az asszony jól átmelegedett, nyújtózott egyet kéjesen, mint egy elégedett és jóllakott macska, majd valamit suttogni kezdett. A tiszteletes aggódva hajolt föléje, aztán megnyugodva dőlt vissza a párnájára és elmosolyodott. Az ő szépséges asszonya ugyanis azt duruzsolta: „Szeretlek, Bélus.”
A szerző további írásai
2 / 2