Kinde Annamária
A szépírás óriási, szabad terében
Nagyváradi ested alkalmával hosszan faggatott téged Kõrössi P. József Tótkomlósról, a tavaly harmadik kiadásban megjelent Kulákprés kapcsán is. Kérlek, mondd el olvasóiknak, mit jelent ma számodra a szülõhelyed, milyen a viszonyod az ottani emberekkel!
Nekem az én szülõfalum a gyerekkoromban szinte csupa jót jelent, szeretõ családot, komplett világot a szlovák–magyar kettõs kultúrával, sok olvasást, bringázást, hegedûórát, nyáron a strandot. Késõbb inkább a hazautazásokat jelenti, a vakációkat, a rokonlátogatásokat, a magnós interjúkat, az anyaggyûjtést a szociográfiához. Meg hogy fölviszem az enyéimet és odalátogató barátaimat édesanyám padlásmúzeumába, majd végigkalauzolom õket a falumon (most már város), miközben mit is beszéljek róla, mármint Tótkomlósról. Róla (és persze a családomról) írtam a Kulákprést a tényirodalom mûfajában, és modellnek képzeltem Komlóst, ha regényeimen dolgoztam. Rengeteget kaptam tõle, máig is belõle élek. Ha az otthoniakról ejtenék szót, akkor anyámról, apámról, a családomról és egy atyai jó barátomról kéne beszélnem, mindõjüknek legalább egy-egy könyvet köszönhetek, de nincs itt hely mindezt részletezni.
Interjúidból azt olvastam ki, hogy tulajdonképpen szabadság-igényed vitt a szociográfiától az irodalom felé. Kielégíti-e ezt az igényt jelenleg az írói munkád?
Hát igen, az is egyfajta szabadságigény, ha az ember éppen tényfeltáró könyvet írna az 1946–48-as szlovák–magyar lakosságcserérõl, de nem sikerül valamirevaló eredeti forráshoz jutnia – ahogy én jártam –, így aztán szépirodalmi mûfajról ábrándozik. Azt hiszi, ott nyilván bármit szabadon költhet meg az író, nem köti a konfabulálás tilalmának íratlan szabálya, mint a szociográfia esetében. Lehetett ilyesminek is szerepe biztosan a váltásban – ám ennél fontosabb volt az írásnak mint a formateremtés egész világának a csábítása. Magyarán annak, hogy kiderült, számomra még a „mit” kérdésének jelentõségét is messze fölülmúlja a „hogyané”. És akkor kiszabadulva a szépírás óriási, szabad terébe – kapaszkodókat keres az ember, cövekeket ver le, mint a hegymászó, s odakötözi magát a mondatfaragás szabadon választott szolgálatának rabjaként. De kinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés. A szépírás óriási, szabad terében
Írói tevékenységeddel kapcsolatos fontos kulcsszó a közösség. Bár jelenleg mintha a szûkebb értelemben vett helyi jellegek megerõsödését tapasztalhatni, mégis egyre több szó esik arról, hogy a globalizációval elhalványulnak a tradíciók, és a közösségek felbomlanak. Ez bennünket mint Romániában élõ kisebbségi magyarokat is érint. Milyen folyamatok zajlanak jelenleg, és mire lehet számítani ilyen vonatkozásban szerinted?
Hogy mik a kilátások, ilyesmihez soha nem értettem. Csupán remélheti az ember, hogy a közösségek nemcsak bomlanak, hanem épülnek egyszersmind – csak másképp szervezõdve. S talán nem biztos, hogy ettõl meg kell ijednünk, hogy csak kétségbeesésre van okunk. Az európai globalizációval nemcsak a tradíciók halványulnak el (bár a hagyományhoz remélhetõleg bármikor visszanyúlhatunk majd), hanem a határok is, ami hatalmas vívmány, gondoljunk csak bele. Hátha így változik át a nemzeti kisebbségi sors eddigi átka is áldássá. Azok a fölszabadult közösségek kerülhetnek elõnybe, amelyeket kettõs nyelvük, kultúrájuk, határhelyzetük, érzékenységük és mozgékonyságuk a legalkalmasabbá tehet a közvetítésre – akár üzleti, akár közösségi, kulturális vagy nemzeti-szótértési alapon. Mert attól az egytõl óvjon az Isten minket leginkább, ami e tájakon hagyományosan mindig is a legszörnyûbb fertõzés volt: a nemzeti-etnikai gyûlölködéstõl, üldöztetéstõl és háborúságtól. Hátha úgy épülhetnek újjá a magyar kisebbségi közösségek is, hogy a fiatalok nem tagadják meg eredetüket és övéiket, s például úgy maradnak lélekben magyarok, hogy gondot fordítanak viszont a román és az angol vagy német nyelvtudásukra is, bárhová elutaznak tanulni, de lesz
miért hazajönniük is.
„Több volt a tollam, mint az eszem” – mondod egy interjúban, ha jól emlékszem, ugyancsak a Kulákprés kapcsán. Ma mit mondanál errõl? Rá lehet bízni másra az értékelést? Mennyire érint meg az, amiket írnak rólad vagy a mûveidrõl?
A szerző további írásai
