Merényi Krisztián
Amerikai kaland
– Uraim! Zuhanunk!
– Tudjuk. Inkább mondja, mi újság az utastérben? Van riadalom?
– Irodalom?
– Nem!!! Riadalom!
– Az egyik utasnál felfedeztem a pánik első jelét. Előbb-utóbb félő, hogy bekövetkezik.
– Mármint a pánik?
– Igen!
– Úr vagy hölgy az illető?
– A muki, aki összeokádta magát. Egészen kifehéredett.
– Adjon neki nyugtatótablettát vagy kávét, és hagyjon minket végre! A megoldáson agyalok! Az előbb majdnem belecsapódtunk egy sziklaszirtbe!
– Uram, a kávé rossz ötlet! Az élénkít!
– Akkor nyugtatót! Távozzon!
– Gondolja, uram, hogy fog még az hatni ebben az életben?
– Kifelé!
A másodtiszt elaludt. A kapitány az eget bámulja. Tátott szája alatt, állának támasztéka mutató- és középső ujja. Ötlet híján fellapozza a „Mit tegyünk vészhelyzetben?” című pilótabibliát. Az utastérbe rohan és felkiált:
– Megvan! Megtaláltam! Álljanak be libasorba! Segíthet a vastag zokni, a rugalmas cipőtalp, és a mostanában fogyasztott vitaminkúra, de persze nem ezen múlik. A túlélési esélyünk fifti-fifti. Nyugalom! Maradjanak! Hova-hova? Mindenki a helyére! Hölgyem, dobja már el azt az úszógumit! Nem tengerbe zuhanunk!
Az utasok megnyugszanak. Kérdésekkel kezdik bombázni a magabiztos pilótát.
Negyvenes hölgy: „Ehetünk valami könnyűt, ha nem lötyögtetjük ki?”
Kilencéves, vézna kölyök: „Sok gépet vezettél?”
Egy nyanya: „Drága uram, ha épségben leérünk, összecsókolom.”
– Ebből elég! – kiált a pilóta és a stewardessek felé: – Ráférne a gépre némi karbantartás. Régi az üléshuzat, repedt az olvasólámpa védőburája, és egészségügyi tasak sincs mindenhol, a monitorból lógó kábelekről nem is beszélve. Lesz néhány szavam!
A pilóta kiadja az utasítást:
– Kapaszkodás nélkül a magasba ugrunk! E-egy! Remek! És így tovább! Próbáljanak minél több időt a levegőben maradni, és minél kevesebbet vesződni az elrugaszkodással!
Egy korosabb hölgy balerina mozdulatokkal, naiv mosollyal kislányosan ugrál. Véletlenül hátba rúgja az előtte szerencsétlenkedő apró, idős urat. Le és fel, le és fel újra. Pattognak, mint a labda. Egy bajszos férfi diszkréten az előtte ugráló medvetermetű fiatalember fülét pöckölgeti, később a pajeszát ráncigálja. A felugrást követően arcuk eltorzul, hunyorognak. A levegővételnél pofájuk felfújódik, kifújásnál „o” alakká formálódó szájuk begyűrődik. Miután lábuk elvégezi a lökő mozdulatot, kezdetét veszi a felhőtlen boldogság. Mint csiga a házából, bújnak elő.
Hatalmas csattanás.
Az üzemanyagtartály üres. A robbanás elmaradt. Soká térnek magukhoz…
Az utasok a pilóta ünneplése után a lankás területre csapódó gép roncsai között matatnak.
„A denveri repülőgép-szerencsétlenséget mindenki túlélte, habár az ajándékok és az egyéb használati eszközök ezerfelé törtek. Az orvosoknak is akadt munkájuk: ketten zúzódást szenvedtek, és egy idősebb úr csúnyán megütötte a vállát.”
A szerző további írásai
2 / 2