Totka László
Az abortuszról a bioetika szemszögéből
Mi a kritérium, ami alapján különbséget tehetünk élet és élet között?
A tudatosság szintje? Ily módon elvehetjük a nálunknál alacsonyabb tudatossági szinttel rendelkezők életét? Elvehetjük az állatokét, szellemi fogyatékosokét, öregekét? Így olybá tűnhet, hogy az erősebb hatalmánál fogva elveheti a gyengébb életét pusztán azért, mert megteheti. Elvehetjük-e az állatok életét? Mi különbözteti meg az állatot az embertől? Mi különbözteti meg az élet szempontjából (tekintetében) a szellemi fogyatékosokat az átlagos, egészséges embertől? Milyen kritérium alapján tehetünk különbséget élet és élet között? Az ilyen kritériumok óhatatlanul igazságtalanok (diszkriminatívak) lesznek valakire nézve bizonyos szempontból, valamint visszaélésre adnak lehetőséget. Számtalan kérdés merül tehát fel az abortusz körüli problémákat szemlélve.
Az életet minden helyzetben és körülmények között tudatossági szintre és minden egyéb tényezőre való tekintet nélkül védeni kell. Az élet minden formája egyenlő tiszteletet igényel.
Közelebbről vizsgálva az abortuszt, az első kérdés, ami felmerül, hogy mikor kezdődik az emberi élet. Ezelőtt azonban tisztázni kell, mi is az az „ember”, azonban ez nem könnyű feladat.
A biológiai meghatározás szerint aki az emberi fajhoz tartozik, annak pl. ennek megfelelő kromoszómája van. Mások az emberi mivoltot bizonyos tulajdonságokhoz próbálják kötni, mint pl. racionalitás, éntudat stb. Nehéz tehát pontosan meghatározni az embert, hogy pontosan mitől az és mikortól az.
Biológiailag egy új élet akkor kezdődik, amikor két ivarsejt egyesül. Amikor a spermium és a petesejt egyesül, onnantól kezdve beszélhetünk új életről. Azonban ha a gyerek nem kívánt, mivel senki nem akarja megölni saját gyermekét, kutatni kezdenek bizonyos kérdéseket, hogy vajon mikortól számít embernek. Különböző nézetek különféleképpen vélekednek, mikortól számít embernek/emberinek az új élet: egyesek szerint már a megtermékenyítés pillanatában, mások szerint az individualizáció befejeztével, megint más vélemény szerint a központi idegrendszer kifejlődése kezdetekor, mások szerint a beágyazódás után, vagy ha a méhen kívül életképesnek bizonyult. Tehát ezen meghatározások igen bizonytalanok, önkényesek, bizonyos célok érdekében húzták meg az új élet, az emberi mivolt időbeni kialakulásának határvonalát.
Az abortusz tárgyalása pusztán tudományos szempontból lehetetlen, észérvek, érzelmek, indulatok egymásnak feszülése, ütközése mind jelen van és befolyásolja azt.
Az abortusz a terhesség (spontán) megszakadása vagy (művi úton való) megszakítása az első három hónapon belül, tágabb értelemben a hetedik hónapon belül, a normális magzati érettség elérése előtt.
A művi abortusz szokásos indikációi:
Az anya életének védelmében. A magzat fejlődési rendellenessége esetén azonban a magzat nem tud dönteni, hogy akar-e inkább meghalni vagy pl. Down-kórral élni.
Kriminológiai indikációk: házasságon kívül bekövetkezett terhességek esetén ide sorolható pl. a megerőszakolás. A magzat azonban nem felelős életre hívásának körülményeiért.
A szociális, gazdasági, anyagi szempontok szintén indikációként szerepelnek.
Az abortusz jogi szabályozásának főbb alapelvei:
Az indikációs szabály alapján a megindokláshoz a fentebb említett indikációk valamelyikére kell hivatkozni. Van egy időbeli korlátozás, bizonyos országokban néhány hetes magzati életkor előtt nincs szükség indikációra. Az indikáció-szabályozás szigorúsága országonként változik, van, ahol csak az anya életének súlyos veszélyeztetése, valamint a kriminális fogantatás tekinthető az abortusz elvégzésére elegendő oknak, másutt, pl. Magyarországon, az anya „válsághelyzete” is lehetővé teszi, s ez a fogalom igen tág értelmezési teret/keretet szab.
Jogilag tehát többé-kevésbé biztosított az elvégzése, a tágan értelmezhető szabályozásnak köszönhetően nem minősül bűncselekménynek. Etikailag azonban továbbra is igen kérdéses.
Az egyház, a vallásos keresztény hagyomány egyértelműen elutasítja az abortuszt, a II. Vatikáni Zsinat a csecsemőgyilkossággal együtt „utálatos bűncselekménynek” nevezi. Érveik, pontosabban hitük szerint az életet Isten adta és csak ő veheti el, és minden életellenes cselekedet bűnnek számít és Isten-ellenes. Hitük szerint tehát nincs jogunk elvenni egy magzat életét, valamint ennek a paszszívabb megelőzéses formája, a fogamzásgátlás is bűn.
A magzat tehát képtelen dönteni és megvédeni önmagát, ugyanis még nem az, aki potenciálisan lehetne, ha életben marad. Az etikus cselekedet a magzattal szemben az esélyadás lenne a kiteljesedő életre, tehát életben kell hagyni.
Egyes nézetek szerint amint a petesejt megtermékenyül, megkezdődik egy harmadik élet, mely nem az apáé, nem is az anyáé, hanem egy új emberi lényé, aki önmagáért növekszik, és soha nem lehet emberré, ha már nem első pillanattól fogva az. A genetika is ezt bizonyítja, hogy már első pillanattól fogva egy élőlény határozott struktúrája vagy genetikai programja egy konkrét, teljesen egyedi emberi tulajdonságokkal felruházott embert jelent és eredményez.
Ezen megközelítés szerint tehát az emberi lényt fogantatásától kezdve személynek kell tekinteni, és ennek megfelelően kell vele bánni. Ezért első pillanattól kezdve el kell ismerni személyi jogait, melyek közül az első az élethez való sérthetetlen joga.
Az élet bonyolult, összetett helyzeteiben azonban nem mindig olyan nyilvánvaló és egyértelmű az etikus út és eljárás, főleg ha a döntés az érintett, érzelmileg, indulatilag befolyásolt anyára van bízva.
Etikai felelősség terheli azon törvényhozókat és intézményeket, akik és amelyek indítványozzák, megszavazzák, jóváhagyják az abortuszt, valamint a végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit, amennyiben az abortusz tőlük függ. Erkölcsi felelősség terheli mindazon anyákat, hozzátartozókat vagy érintett személyeket, akik az abortuszt kezdeményezik, és azt is, aki elvégzi.
A dolgok jelenlegi jogi állása szerint mindezen feleknek a lelkiismeretére és saját döntésére van bízva a „megoldás”. Morálisan ez a magzatra nézve etikátlan, hiszen az abortusz által egy potenciális emberi lény és élet kifejlődésének, bármivé válásának lehetőségét vesszük el.
Az abortuszkérdésre tehát nincs egyértelmű válasz, vitathatatlan igen vagy nem, nézőpont kérdése, hogy ki hogyan dönt, mivel törvényileg lehetséges, mindenkinek saját magának kell döntenie saját erkölcsi, vallási, hitbeli, lelkiismereti, világnézeti és egyéb szempontja szerint. Döntése azonban nem biztos, hogy etikus lesz magzatára nézve.
Jegyzet
1. A természet- és környezetvédők, valamint az újabb irányzatok szükségesnek látják és szorgalmazzák, hogy ne csupán az egyéni megítélés legyen a mérték, hanem törvények szabályozzák kapcsolatunkat, viszonyunkat a környezetünkkel, állatokkal, növényekkel és akár az élettelen tárgyakkal is. Ezen új irányzatok azt szeretnék elérni, hogy az élettelen „elemek” is váljanak az emberekhez hasonlóan jogalannyá, és bizonyos jogok automatikusan illessék meg ezeket is.
Könyvészet
Dr. Gaizler Gyula: A bioetika alapkérdései, Magyar Bioetika Alapívány, Budapest, 1997.
A szerző további írásai
2 / 2