Sall László
Kivezetés. (Titok).
Bartók
My creative work, just because it arises from 3 sources (Hungarian, Rumanian, Slovakian), might be regarded as the embodiment of the very concept of integration so much emphasized in Hungary today. ... My own idea, however – of which I have been fully conscious since I found myself as a composer – is the brotherhood of peoples, brotherhood in spite of all wars and conflicts. I try – to the best of my ability – to serve this idea in my music; therefore I don’t reject any influence, be it Slovakian, Rumanian, Arabic or from any other source. The source must only be clean, fresh and healthy!
Bartók to Octavian Beu, January 10, 1931, in Béla Bartók Letters, ed. János Demény (Budapest, 1971), 201
(titok)
A kenyérben
varga gabinak 60-ik születésnapjára
persze én az az egyedi eset vagyok, aki a szálkában látja a faj, ebben az esetben a fa(j kenyér) fejlődését is;
a legjobban a magyar kenyeret szeretem; nem is volna ezzel semmi baj (de lehetne, és remélem, még lesz is), mert eddig (bár soha meg ne tudtam volna, hogy VAN magyar kenyér) nem is tudtam, hogy van MAGYAR kenyér; azt tudtam, mert tudni engedték nekem, hogy van román KENYÉR; ám hogy ők hogyan tudták azt, hogy az román, ezt nem tudom (bár ők se tudták volna meg soha);
ám hogy én megtudtam, már nem akartam róluk tudni;
eljött tehát annak az ideje, hogy eljöjjek onnan, ahol tudták, hogy van román kenyér, s itt (ahol most vagyok) eljött annak is az ideje, hogy én megtudjam (van magyar kenyér); de mindez nem kellene másnak is problémája (sőt élménye se) legyen, hacsak nem tudjuk, hogy persze én az az egyedi eset vagyok, hogy a szálkában látja a faj, ebben az esetben a fa(j kenyér) fejlődését is;
s itt (s)védországban rögtön a magyar kenyér szerelmese lettem;
s eljött annak is az ideje, hogy elmenjek vásárolni, s ott álltam, (s)védország közepén, a világ közepén (ott, ahol a haza), s agyamban, mint számban a nyál, összekeveredtek a fogalmak: liba-bröd; persze nem egyedi eset, a szálkában (kenyér) láttam a fa (almafa, ismerős?), ebben az esetben a faj életben maradását, sőt: fejlődését; azt hamar megtanultam, hogy a kenyeret bröd-nek írják, hívják, sőt még így is ejtik; s ott a vásárlás kellős közepén, ott a magyar kenyér: ungerskt bröd (lényegében ezt is nagyjából ugyanúgy ejtik, az „s” előtti r-nek köszönhetően, itt valóban s-nek mondják, míg az „u” kap egy kis „ü”-bert); mellette: liba-bröd; itt keveredett a nyál a fogalmakkal; micsoda ötlet, mondtam, ez a fogyasztói tár(s)adalom csúcsa, ezek a (s)védek tudják aztán a módját (és itt nem az elkészítés technológiájára gondoltam, mert az így utólag elég röhejes is, de persze egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt) (ha sonkával lehet tölteni, májjal miért is ne!), a (magyar) kenyérbe belesütik a májat is, a magyar libamájat, és ez nekik a magyar-kenyér; és akkor az én szívembe zártam ezeket a (s)védeket (a szívemben akkor, mondanom sem kell, semmi helye nem volt sem nyálnak, sem fogalmaknak); hogy ennek a pár ezernyi magyarnak ők, itt a világ végén (ezek a svédek, ahol ők élnek), annak a pár ezernyi magyarnak, ők átírják a határokat, megteremtik annak a pár ezernyi magyarnak az otthont, itt a (hazát) a világ közepén, azzal a kenyérrel;
ám aztán, bármily szép is volt mindez lelkemnek, a has megtöltével (s a nyál apadtával) tisztultak a fogalmak;
az igaz, hogy „magyar” kenyérként árulják s annak is készítik, de nem csak a magyaroknak (sem útlevelet, sem magyar igazolványt nem kértek hozzá), s arról meg végképp nincs információm, hogy magyar lisztből-e s azt milyen magyar malomban őrölt búzából, szóval, ezt hagyjuk inkább;
a liba meg, na ez aztán a beetetés, az meg egy liba-noni vállalkozó cégének a neve;
na, hagyjuk;
ám a magyar kenyér történetét továbbra is szeretem; bár azt bevallom, hogy nem ismerem a magyar kenyér svédországi megjelenésének és életben maradásának történetét; de magát az élő történetet szeretem, azt, hogy ha van (na, ez a van is megérne egy misét) egy magyar rendezvény, akkor valahogy mindig eszébe jut valakinek, hogy vegyünk magyar kenyeret, legyen magyar kenyérre épülő szendvics (például hertz-szalámival);
és ez jó;
1. ha így életben tudott maradni a kenyér, akkor más magyar érték is életben tud(na) maradni
2. már semmi sem magyar benne, csak a tudatunkban hordozzuk, így kellene mást is hordozni, illetve így is van ez;
így van ez jól;
2008.07.15, 21.04
(titok)
felhívás!
az elszármazottak első nemzetközi magyar nemzetiségi fajkutya találkozójára!
felhívás!
az első elszármazottak magyar nemzetiségű nemzetközi fajkutya találkozójára!
felhívás!
az első magyar nemzetiségű fajkutya elszármazottak nemzetközi találkozójára!
felhívás!
az első magyar fajkutya nemzetiségi nemzetközi elszármazottak találkozójára!
felhívás!
az első magyar fajkutya nemzetiségi nemzetközi találkozóra!
felhívás!
az első nemzetközi nemzetiségi magyar elszármazottak fajkutya találkozójára!
Aláírás
(az) Elszármazott(ak
(titok)
A szerző további írásai
2 / 5 
