próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szirmai Péter

Linkgyűjtemény

1.



Te, figyelj…! Tudom, hogy K.-ban akarsz vállalkozni, de … szóval…, mégis azt javaslom: gondold meg! Hogy is mondjam? …Ott minden más, mint itt, nyugaton… Neem…, nem! Nem hülyék ott az emberek… Más a helyzet…

Tudod, pár évvel ezelőtt én is ott próbáltam érvényesülni, de hamarosan rájöttem: ehhez emberfeletti teljesítmény kellene. Én pedig csak ember vagyok, ugye…

De félre ne érts! Nem akarlak elriasztani! Ha elég szívós vagy, felkészülsz lelkiekben, még az is lehet, hogy szerencséd lesz…



2.



Mert, teszem azt, veszel egy ingatlant, s szeretnéd átalakítani irodának, felhívod az első céget, amit a telefonkönyvben találsz, kedvesen fogadnak, s miután vázolod az elképzeléseidet s a kivitelezés óhajtott határidejét, biztosítanak róla, hogy ha az alapadatokat ekkorra és ekkorra megküldöd, az árajánlatot a kért időre megkapod. Kétségeidet eloszlatják.

Gondolod, hogy több hely esetén biztosítva vagy, hát szerzel még két címet, és nekik is elküldöd az árajánlatkérő leveled.

Aztán telik az idő, várod a válaszokat a megbeszélt határidőig…, a határidő után egy hétig…, majd felhívod az elsőt.

A nő, akivel előzőleg is beszéltél, zavarában hebegni kezd, elnézésedet kéri, mondja, hogy igazán nem tudja, hol akad el a dolog, s bár azt ígérte, hogy átvállalja a feladatot, de a vizsgaidőszaka miatt ezt mégsem tudta. Mondja, hogy számára ez az utolsó év az orvosin, ami kemény dió lesz, és ő jelenleg mindent e mögé helyez. Persze, mondod, megérted, hogy nehéz az egyetem, de ehhez a te ügyednek semmi köze. Mondja, hogy igazad van, de most sokan betegek náluk, s neki kell helyettesíteni másokat, ezért most semmit sem ígérve, bár reményei szerint neked több csalódást nem okozva, utánajár a dolognak. Még egyszer elnézésedet kéri, s reméli, hogy nem veszítetted még el a bizalmadat bennük.

Mielőtt letennéd a telefont, még annyit kér, hogy ha lehetne, újra postázd azokat az anyagokat, amiket a múltkor már egyszer elküldtél. Mondja, hogy sajnos a nagy kapkodásban sikerült megsemmisítenie az egész postafiókját az összes e-maillel együtt, és a tiéd is köztük volt.

Először nem jutsz szóhoz a meglepetéstől, aztán kezdesz magadhoz térni, tudatosul, hogy mely országban vagy, ezért mondod, hogy természetesen elküldöd a kért fájlokat még a mai nap folyamán. Sőt még sok sikert is kívánsz a tanulásához.

Vársz egy ideig eredmény nélkül, e-mailezel, aztán újra hívod, de megint az előzőhöz hasonló választ kapod.



3.



Rájössz, hogy jobb, ha a második helyen próbálkozol. Beszélsz a főnökkel telefonon, mivel előző leveledre nem válaszoltak, aztán újra elküldöd a leveled arra az e-mail címre, amit ő javasol.

Várod a választ a megbeszélt időre, de semmi sem érkezik. Kezdesz ideges lenni. Napokig kísérletezel, hogy felhívd őket, s amikor sikerül, egy fiatalember jelzi neked, hogy az általad küldött levélről semmit sem tud, a vezető pedig csak holnap lesz elérhető. A telefonszámát pedig nem adhatja meg.

Másnap az adott időben telefonálsz, de az embered nincs benn. Ezt még eljátszod négyszer-ötször, aztán eszedbe jut, hogy megkérdezd, hogy egyáltalán megérkezett-e a leveled, mert visszaigazolást nem kaptál. Hosszas keresgélés után a fiú mondja, hogy nincs meg, aztán eszébe jut, hogy nemrég tele lett a postafiók és törölniük kellett a leveleket. Mikor mondod, hogy ekkor és ekkor küldted, magabiztosan vágja rá, hogy akkor a tiéd is azok között volt.

Felajánlod, hogy elküldöd újra, mire ő azt válaszolja, hogy persze, ha úgy gondolod! Kissé ideges leszel, s emlékezteted rá, hogy te megrendelő vagy és általad pénz áll a házhoz, de ezt is flegmán fogadja: ő nem részvényes, csak egy beosztott. Dühödben megkérdezed a nevét, de nem árulja el, mondja, hogy az teljesen mindegy. A többiek is olyanok, mint ő. Kis csend a vonal túlsó végén. Érzed, hogy megsajnál. Javasolja, kis emberi színezettel a hangjában, hogy küldd el újra, és holnapután érdeklődj.

Egy hét után végre beszélni tudsz a főnökkel, akinek az emlékezetébe idézed a megállapodásotokat, elnézést kér és mondja, hogy a válasz egy hét múlva ott lesz a postafiókodban. Jelzed neki, hogy a megbeszélt határidő két hete lejárt, mire az egy hetet három napra módosítja.

Természetesen három nap múlva se kapsz semmit. Érzed, hogy gyengül a szíved, mégis felhívod a főnököt, akit meglepetésedre elsőre elérsz. Hallod, ahogy rendelkezik az irodában: Józsi! Megvan a levél? Mutasd! Igen. Itt van…, megérkezett! Hallod a hangját, s utána határozottan mondja neked: kedves X. Y.!, egy órán belül…, nem… még előbb… egy fél órán belül ott lesz a válasz!

Megköszönöd a szívességét, mert most már bízol benne, bízol abban, amit mond, olyan magabiztos volt a hangja, de mondanom sem kell: se egy óra, se egy nap múlva nem lesz nálad a válasz. Még kétszer hívod, újra egy órát, majd fél órát ígér. Az eredmény ezek után is nulla.

4.



Nincs más lehetőséged: a harmadik céggel vagy kénytelen felvenni a kapcsolatot. Két hónapja a honlapjukon megadott címre küldted el a leveledet. Azóta visszajelzést sem kaptál. A megadott telefonszámot kezded hívogatni, de még csak üzenetrögzítő sem jelentkezik. Tanácstalanul meredsz magad elé.

Pár percnyi gondolkodás után összeszeded magadat, s elhatározod, hogy megszerzed a vezetők magántelefonszámait. Hosszas keresgélés után fölfejted a kapcsolati hálót, kirajzolódnak előtted a másodállások, megtudod a lakások adatait.

Most már csak azon kell gondolkodnod, hogy kivel kezd az érdeklődést. Úgy döntesz, végül is érthető, hogy a legfőbb vezetőt hívod a mobilján. Vagy ezerszer megpróbálod, de sohasem veszik fel. Utána a lakáson próbálkozol, de ott sem jársz sikerrel, mindaddig, míg a tudakozótól meg nem tudod, hogy a szám hibás, és megadják a helyes adatot.

Nagy örömödre felveszik a kagylót, egy női hang szól bele, mondja, hogy ő a feleség, és természetes, hogy a férj nem veszi fel a mobilját, mert még három állása van, sőt országgyűlési képviselő. Javasolja, hogy inkább a helyettes vezetőt keresd meg, a többieket nem ajánlja. Mondja a nő nevét, egyeztetitek a telefonszámot.

Sose látott energiákat mozgósítva próbálod felhívni a helyettest, de nem jelentkezik be. Be kell látnod: sajnos a szám téves. Véletlenül találod meg az interneten a férje mobilszámát. Látod, felelősségteljes állásban van. Kissé félszegen hívod fel, elnézést kérsz, hogy a privát számán zavarod, elmondod, hogy tulajdonképpen a feleségével akarsz beszélni. Akkor miért nem őt hívja, kérdezi indulatosan, mire te hebegve válaszolod, hogy azért, mert nincs meg a telefonszáma, se az e-mail címe. Feleségemnek nincs se telefonja, mailje, köpködi magából a szavakat a férfi, mire megjegyzed, hogy a honlapjukon van egy e-mail cím, arra küldted a leveled. Áh, az már rég nem él, mondja a férfi, s neked az agyadban lüktet a kérdés, hogy akkor miért van rajta a honlapon, de nem mondod, inkább hallgatod a savas esőként rád hulló szavakat, vagyis hogy ne legyél türelmetlen, ne pattogj, inkább küldj a feleségének levelet. Postán. Halkan megjegyzed, hogy már hónapok óta húzódik az ügy, a férfi gúnyosan felkacag és mondja, hogy az a te bajod, főleg ha ezen problémázol.

A beszélgetést követően kinyomtatod az elektronikus úton egyszer már elküldött leveled, lerohansz a postára, és expressz ajánlva feladod, nehogy még ezzel is időt veszíts.

Vársz egy hetet, majd még egyet, de nem érkezik válasz. Megnézed a címzést, noha feladás előtt vagy ötször ellenőrizted. Természetesen rendben van.

Érzed, nincs más lehetőséged: kénytelen vagy felemelni a telefont és felhívni a helyettes vezető agresszív férjét. Tárcsázol, kicsöng, majd egy fojtott hang szól bele, s mikor közlöd, hogy ki vagy, szinte leüvölti a fejedet, mondván, hogy rosszkor hívod, és a leveleddel kapcsolatban, ahogy már egyszer világosan elmondta, nem őt kell keresni, hanem a feleségét. De neki nincs telefonja, emeled fel már te is a hangodat. Ne légy türelmetlen, tegez le váratlanul a fickó, a feleségem mindenkinek válaszolni szokott, aki ír neki.



5.



Jó, jó! Látom, nagyon kiakadtál… Ez csak egy lehetséges forgatókönyv! Persze, ennek nem kell szükségszerűen így történnie! De hát… nem akarlak félrevezetni… Szóval van rá esély… Én is csak egy fél évig bírtam, aztán elmenekültem.

Tudom, tudom: az olcsó munkaerő, a piaci lehetőségek… Mégis azt javaslom: gondold meg, hogy hol akarsz vállalkozó lenni!


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok