Fekete Károly
Néhány dokumentum Makkai Sándor és Reményik Sándor barátságának történetéből
Reményikkel való barátságom mindenesetre egyike a legszebbeknek a maga nemében. Azonban érdektelen, eszményi tisztaságának – talán fájdalmas sejtelme ez részemről az emberi természet mivoltának – oka az is, hogy anyagi, vagy más mindennapi életérdek-közösség nem kötött össze vele soha. Isten megengedte, hogy tisztán a lelki és szellemi közösség szférájában maradhassunk, viszont e barátság igaz voltának szép bizonysága az, hogy nem múlt el, hanem erősbödött, holott az olyan viszonyok, amelyeket utilista érdekek nem kötnek, közönséges esetekben el szoktak fakulni és elpárolognak.4
Ez a szövegrész egy bevezetővel és elköszönő sorokkal bővítve, bekerült abba a Tiri-Tiri Kalendáriumba is, amelyet Szűcs Jenőné Szilágyi Piroska festőművész készített Reményik tiszteletére 1924-ben.5
A „közös életeszményekben” való osztozás Reményik részéről való viszonzását mutatja, hogy két vers dedikálásánál is megjelöli Makkait.
A Vérszerződés6 című vers ajánlása 1922-ben Árkosy Lajosnénak7 és Makkai Sándornak szólt. A vers az Egy eszme indul (1925) ciklusban található, amelynek a megjelenés előtti munkálataihoz Makkainak is volt köze. Erről az egyik Áprily Lajosnak írt levelében azt írja: „igyekezni fogok, hogy olyanformán legyünk, mint régen, [Makkai] theologiai tanár korában, mikor találkozásaink valóban mindig lelki találkozások voltak, eszmecserék, vallomások. Mikor órákig ült a diványomon s rendezgette sajtó alá ’Egy eszme indul’ című könyvemet. Micsoda boldog idők voltak azok!”8
Az álorcás magyar9 fejlécébe pedig azt írta 1929. október 7-én Nagyváradon: „Bethlen Gábor halála háromszázadik évfordulójára Makkai Sándornak”. Ekkor jelent meg Makkai Sándor Egyedül című könyve az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, amelyben mélységes érzékenységgel rajzolta meg Bethelen Gábor lelki arcát.
Egy vers fogantatása és fogadtatása
A művészlelkek közötti gondolati-érzelmi vibrálásokat általában nehéz ábrázolni és tetten érni. Még ritkább azonban az, amikor egy-egy alkotás forrásvidékére csalhatatlan fény derül, amikor első kézből kaphatunk információt az invenció fogantatásáról. A sárospataki Makkai-hagyaték őrzi azt a levélváltást, amelyben Reményik Sándor föltárja a Tudatfölötti című verse keletkezését, elküldve a verset Makkainak, aki visszaigazolja és továbbgondolja a költemény üzenetét. Mivel ebben az esetben nincs ajánlás a fejlécben, aligha gondolná az olvasó, hogy itt is a Reményik–Makkai baráti szálak és „közös életeszmények” húzódnak meg a háttérben. Reményik Sándor levele Makkai Sándorhoz:
Budapest, 1933. márc. 13.
Nyéki út 4. Hárshegyi ideggyógyintézet
Édes Sándorom,
Egy versemet küldöm Neked mellékelve, mely darabja egy ciklusnak, hat új versnek, – ezeket itt írtam, áldott, tisztább és boldogabb órákban, amikor ismét megindult bennem valami, amiről azt hittem, hogy soha többé meg nem mozdul. Újra tudtam mostanában írni. A hat vers többi darabját nemsokára küldöm Margitnak10, mihelyt több erőm lesz lemásolni, illetve szemem egy kicsit jobb lesz. Ez a hat vers mind szegény Piroskával kapcsolatos, mint halála óta egyáltalában sok versem. Ez pedig, amit Neked küldök most külön, – azonkívül kiindulópont gyanánt Reád támaszkodik, Kedves Sándorom. Ha nem csal emlékezetem, egy előadásodban, mely a Freudizmus bírálatát is tartalmazta, Te mondtad ki legelőször ezt a szót: Tudatfölötti. Azért is tettem idézőjelbe. Olyan hálás vagyok minden ilyen indításnak, így ennek is.
Tegnap egy ki társaságban vitatkoztam olyan véleménnyel, mely azt állította, hogy a „tudatfölötti” elnevezés csak szellemes, ragyogó szójáték, de nincs lélektani realitása, mert hiszen Freud a tudatalattival egyszerűen tudaton-kívülit akart mondani. Tehát ez a felosztás alsó és felső lelki világra teljesen indokolatlan. Én ezzel szemben azt vitattam, hogy mivel itt minőségileg különböző dolgokról van szó, ösztön-életről, mely felnyúlik, vagy mondjuk, belenyúlik a tudatba, és egy misztikus, felső, isteni világról, mely szintén belenyúlik a tudatba, tehát, ha Freud élhetett képpel a maga igazságának megvilágítására, mert hiszen azzal élt, tudományos elgondolása közben! – akkor Neked és nekem is jogunk van képpel élni az ellenkezőjének a megvilágítására.
Küldöm, és köszönöm Neked ezt a verset, Édes Sándorom.
Látod, az írógépem megint „misztikus”: teljesen rögzítve van a papiros, és mégis mint a fenti példa mutatja, szép görbe sorokat ír, mászva lefelé és felfelé, – nem tudom: tudat alá, vagy fölé…
Hála Istennek, voltak itt nagyon jó napjaim is, és ami fő, egy kis reménységem újra van. Hála legyen az Istennek.
Margitnak, mint mondtam, nemsokára írok, – addig is kezét csókolom.
Szegény Járai Pista itt van a szomszéd szobában, elég szomorú állapotban. Kétségtelenül megállapították sokféle vizsgálattal az orvosok, hogy egy kis agyvérzése volt karácsonykor, ami felszívódhatik ugyan nyomtalanul, de az ellenkezője is lehetséges. Hosszú pihenésre, szabadságra lesz szüksége. És segélyre… Írt, illetve íratott Gardának, a főgondnoknak ebben az ügyben. Őmaga bár általában intelligenciáját és személyiségét megtartotta, a memóriája néha ijesztően kihagy. Nagyon sajnálom.
Isten Veled, Édes Sándorom, szeretettel ölel sokszor: Sándor11
A szerző további írásai
2 / 9 
