Fábián Sándor
Tangenciák. Nikolits Árpád, kötelékeiből kilépő kiváló, kiváltó és kiáltó személyiség
E kötetek megjelenésének lélektani hatását Szűcs László írja le a legszívhezszólóbban: „Hittük: jó-rossz verseink erősek, a hű-hamis cimborák barátok, a világ pedig a mi poharunkból szomjazza a megváltást. Vittük Nikolits Árpádhoz a szövegeinket, akartuk ama néhány példányos szigetét a közlés szabadságának. És a könyvek… elkészültek. Csillogott a boríték fehérje-feketéje, soraink kitörtek a kéziratosságból…”
„Csillogott a boríték…” – írja Szűcs Laci. Merthogy Árpád barátom (kiváló nyomdásztechnikus lévén) saját kezűleg ollózta, kötötte, borítóval látta el ezeket a könyveket. A betűk? Jó öreg (Rollingston?) írógépének betűi.
Megérdemelnének egy-egy fakszimile-kiadatást!
A kiadás szó apropóján folytatom, szintén Szűcs László (1989-ben még Nikolits-tanonc, „kecsmetanonc” Budapesten, munkahelye az Athenaeum nyomda), szóval Szűcs Laci sorait segítségül ide idézve: „Gyűlt az antológia anyaga, a Gyakorlótéré, mely a Holnap óta az első váradi versválogatás… Mindmáig meghatározó élményem, amint egy december eleji délelőttön a Váci úton lehetek abban a nyomdában, ahol már kötik az első példányokat… Aznap este… csöng a telefon s Árpi hangját hallom: Máté Imre meghalt. Aztán két hét múlva… már itthon ülök a tévé előtt s nézem, mint tekergőznek a betonon Ceauşescuékból a vérkígyók. Döbbenten bámuljuk közben az antológia borítóján katonás rendben sorakozó töltényeket. Micsoda aktualitás, mondtuk, majd januárban (1990 januárjában) beleborzongtunk: micsoda tömeg fogadja a gyorsan magyar házzá lett pártkabinetben Gyakorlóterünket.”
Az antológia anyagát Pálinkás György szerkesztőnek Nikolits Árpád gyűjtötte. Nyolcvankilencben még igen szigorú volt a határ – a kötet versei „fejekben, pipaszárba csavart papírszeletkéken, Máté Imre vámos-riasztó viseltes zoknijába rejtve” jutottak el a lelkesen – és önzetlenül, hiszen ő prózaíróként nem szerepelt a kötetben – segítő Nikolits Árpádig. (…Akinek morgolódását viszont talán csak én hallottam akkor, amikor a bizony balkezesen elosztott tiszteletdíj miatt panaszkodtam.)
– Gittai Pista egy nappal hamarább jött Pestre, mint ti, ő egyezett a kiadóval-kiadókkal (Mezei Katalinnal és Oláh Jánossal), hogy a forintokat a sorok száma szerint kapjátok, nem pedig egyenlően elosztva!… Ne zúgolódj, te ezért kaptál valamit. Én az egészből ennyit – mutatta klasszikus jobbalkar-mozdulattal. – Pedig az öszszegyűjtést jelentő sok utánajárás az én munkám volt!)
Ezek után magam úgy tekintem, hogy az antológia úgy félig-meddig az utolsó Kecsmetion-szamizdat is!
Egy kis szójáték: Nikolits Árpád kiáltó ember volt, amikor az Üres házakkal a falurombolás ellen emelte fal a hangját, majd kiváltó személyiség lett, amikor kiváltotta, előidézte, részben bizonyára intézte a Gyakorlótér szerkesztését, megjelenését…
Kiváltani: előidézni, kelteni, okozni valamit. Hát nem csodálatot, sikert váltott ki a mi Árpád barátunk akkor is, amikor – arra törekedve, hogy „közönséget szerezzen a váradi alkotóknak”, nyilván Ady-körösöknek is – kiötlötte az Interjú hármasban* sorozatot? Amit (mert vállaltam a kísérleti nyúl szerepét) velem indított. Jó közönség-vonzó alcíme is volt e „művészeti show-műsornak”: tizenhárom plusz egy kérdés az interjúalanyhoz.
– Láttam, hogy az irodalmi rendezvényeknek Nagyváradon – kevés érdeklődőt vonzó – gyűlés jellegük van. Arra törekedtem, hogy közönséget szerezzek a váradi alkotóknak, no meg a közreműködő zenészeknek, színészeknek, képzőművészeknek – nyilatkozta 1985. április 17-én Stanik Istvánnak (aki akkor a Fáklya napilap újságírójaként hihetetlen lelkesedéssel írta meg Igény, ötlet, siker című reflexióját erről a bizonyos első rendezvényről. (Amit aztán még majdnem tucatnyi követett.) „Tulajdonképpen Fábián Sándor szerzői estje volt ez, teljesen egyéni és eredeti felfogásban tálalva. A költő műveiből Bathó Ida, Meleg Vilmos és Szentmiklósi József színművészek olvastak fel, Dankó János megzenésítésében és zongorakíséretével dr. Andrássy Gyula és Boros-Konrád Katalin énekeltek Fábián-verseket, Rácz Attila songokat írt a versekből… A magas színvonalon szórakoztató műsor után 13+1 kérdésre F. S. válaszolt. Frappánsan, szellemesen és mély-mély őszinteséggel.”
Elnézést a kissé hosszú idézetért, de Stanik Pista reflexiójára igen büszke vagyok. Nem volt kenyere az olcsó dicsérgetés.
Folytatom a szójátékot: N. Á. kiáltó ember, kiváltó személyiség voltát megindokoltam. Következik a kiváló jelző. (Csak semmi pisszegés, irigyek, rövidlátók!) Excellens is több tíz prózai kötetével – ám a kiváló szó nála azt is jelenti, hogy kötelékeiből kilépő! Tisztelt olvasó, értsd úgy, hogy családi, esetleg politikai kötelékeiből… „Bajtársi csapatából” sohasem! Itt jegyzem meg: felesége, Nusi e „bajtársi csapat” tagja!
Miután mindezeket leírtam, biztosra veszem, hogy az olvasók ötven százaléka megjegyzi: elfogult vagyok N. Á.-val szemben. Így igaz! Hiszen volt osztálytársam, ma is barátom és… Ikrek-testvérem! Meg Bivaly-társam! És Virág-voltunk is közös!
Az európai, az ázsiai és az inka horoszkóp sok-sok jellemző személyiségjegye nagyjából egyformán illik ránk. Az Ikrek sokirányú érdeklődése, nyugtalan természete, planétájuk, a Merkúr révén íráskészsége, ironikus, szellemes társalgást kedvelése… (Magamra vonatkozóan kihagytam eme asztrológiai jellemzésből az utazási mániát, a jól informáltságot, a társaságkedvelést, a nyugtalan természetet – itt azért jókora diszkrepancia van közöttünk. Az én hátrányomra.) Aztán a Bivaly jegyében születettek türelme, tanulékonysága, hallgatagsága, visszafogottsága, módszeressége, pontossága, ötletgazdagsága, magányt kedvelése, csendes aspektusuk ellenére dühkitörésekre való hajlamossága, környezetével való meghasonulása (lényegében nem értik meg őket), utazásokat nehezen elviselése, merthogy egészségük sínyli meg… (Persze, itt is van különbség közöttünk helyenként, például a pontosságot illetően, no meg az utazást-elviselésben. Árpi imád utazni és dehogyis betegedik bele, inkább egészségesebb lesz!) S hadd fejezzem be erősen amatőr szintű horoszkóp-játékomat Virág-voltunk felvillantásával: sokan tartják a magunkfélét könnyelműnek, felelőtlennek, pedig csak arról van szó, hogy bizonyos helyzetekben nem veszünk tudomást a veszélyről (és derűsen meg is ússzuk!); szeretjük a zenét, az irodalmat.
Mindezeket (szavamra, csak úgy kapásból) leírva sietek megjegyezni, hogy balgaság vakon bízni a horoszkópokban. Legyen az európai, ázsiai vagy inka. Viszont – az amatőr asztrológia szintjén – a karaktervázlat akár hetvenszázalékos meghúzásával is – a kipipált részeket a magunk véleményével helyettesítve – könnyebben meg tudjuk rajzolni egy családtag, egy barát, egy ismerős jellem-alakzatát. (A napokra lebontott horoszkóp-jóslatokat a magam részéről komolytalannak tartom.)
A szerző további írásai
2 / 3 
