Kinde Annamária
Hercegbőrben
Ki jött a fehér Mercedesben?
A bőrülésen ült egy herceg.
Előkelően integetve
érkezett meg a történetbe.
Termetre délceg és a válla,
és a dereka és a lába,
Mind erős, szíjas, izmos, mintha
egy képregénybe volna írva.
Azaz rajzolva. S ahogy állt ott,
mellényzsebében kotorászott.
A két ujjával kihalászott
egy gyűrűt, gyémántos-szikrázót.
S hogy elvesz engem feleségül.
Az ember ebbe beleszédül.
Csak éldegéltem itt szerényen.
Mit keresek egy képregényben?
Nem is hiszek a hercegekben.
Ki ült a fehér Mercedesben?
Ezt meg akartam tudni nyomban,
hát szélsebesen igent mondtam.
Merthogy nem valódi a mátka,
ha magát titkokba nem ártja.
Hogy semmi hiba ne akadjon,
jött is a pap, hogy összeadjon.
(A nászéjszakát a szemérem
tiltja mostan, hogy elmeséljem.)
De virradóra mit nem láttam:
a férjem ott horkolt az ágyban.
Terítve ágy mellett a kőre
ott virított a herceg bőre.
Leporoltam, szekrénybe zártam,
és elkönyveltem, hogy így jártam.
Bocsánat, amiért érdeklődtem,
hogy ki lakik a hercegbőrben.
