Hatvany Lajos
A holnap (Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emõd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei. Összeállitotta Antal Sándor.)
Ezt Juhász Gyula irta. Könyvtárakban, galériákban eltöltött napok – pórázon vezetett, simulékony halk versaillesi álmok, rokokó képek, szajnai habok fényülő fodrai, melyekbe különösen vegyülnek kétes homályu, búboskemencéjü szobák emlékei, Tiszahabok csillanásai, egy-egy magyaros kurjantás.
Itt Dutka Ákosra ismerek. Ráismerek, még ha olykor Ady témáit dolgozza is föl. Ez nem Ady verse. Ady nem talál – mondjam inkább nem keres? – ilyen pattogó rigmusokat; nincs ennyi képe, nem ily festői, nem ily szines, nem ily gondos, nem ily virtuoz – szóval Ady erős és eredeti.
Itt van valaki, azt mondja az előszó, hogy tizenkilencéves, Emőd Tamásnak hivják. Alig nőtt ki az önképzőkörből, még tele van iskolai olvasmányok emlékével és azokat dolgozza ki, dolgozza át, furja, faragja, gyúrja, gyömöszöli a magáévá; rajtok keresztül tör utat magához.
Balázs Béla versei nem egészen dalok, inkább csak ihletett órák tanui. Ez az ember állt már önmaga előtt; ami sejtelmes, ami derengő, ami ködhomályos és meglapuló rajta keresztül siklott, azt kisérte, hajszolta, kergette s egy-egy sorban el is kapta.
Egy fiatal lány is van a kötetben: Miklós Jutka. Ő még nem élt, főleg olvasott, Adyt olvasta. De épp azért, mert élete oly kevés, van egy telt hangon kitörő, nagy sikolya az élet után.
A kötet ezenkivül még hét versét mutatja be Babits Mihálynak. Nevét se láttam eddig sehol. Az előszó azt mondja, hogy 1882-ben Szegszárdon született. Uj költő, egyedül járó ember, ki sokat olvas. Ennyit tudok róla. És szeretnék többet tudni. Nem életrajziróktól, a verseitől fogom kérni, hogy beszéljenek nekem róla. Ezt az embert a legnagyobb nyugtalanságok nyugtalanitják. Az élet, a halál. Fél tőle és keresi. Egy tépelődői dalai, ki támaszt keres és keresés közben a keresztényre és az indusra akad; annyira eltölti magát velük, oly faggatón keresi hitük titkát, hogy az ő hangjukon szól. Mégse ir tudós müdalt; nem játszik idegen lelki formákkal, hanem hozzájuk hasonul. Csodálatos hüséggel szól a hangjukon; általuk, szinte belőlük szól. Általában Babits vizionárius ereje rendkivül nagy. A Feketeország és a Golgotai csárda kisértetiesek meglátásban és láttatásban egyaránt.
Ez a Holnap gyüjteménye. Az első csoportos föllépés, az első kardal, az első igéret és az igéretet is fölülmuló beteljesülés. Hálásak lehetünk Antalnak, ki a gyüjtést rendezte és érdekes jellemzéseket adott az egyes költőkről. A kötet kiadásának dicsősége nem a fővárosi, gyáva kiadó kufároknak, hanem a nagyváradi Holnap irodalmi társaságnak jutott részeül.
(Pesti Napló, 1908. szeptember 23., 228. szám, 2–3.)
A szerző további írásai
2 / 2