Tabéry Géza
Hattyúdal
A piros őszi venyige alatt,
A régi, rácsos kertkapu előtt
Sebzetten hever s néz fel tereád
A szeretőd.
A régi rácsos kertkapu előtt
Idők rohantak, harmat is esett,
Dombok, dérharmat, hattyúdalt dalol,
A kedvesed.
Idők rohantak, harmat is esett,
S a tört hárfáról lepattant a húr,
Dúdol s elköszön szép szemeidtől
A trubadúr.
A tört hárfáról lepattant a húr
A trubadúrnak sebén könnyeid
Oly nehezek, mint a tavalyi bor,
Mely részegít.
A trubadúrnak sebén könnyeid
Részeg kínná erjednek, mint a bor,
Kit néznek majdan szőlő szemeid,
A must ha forr?
S részeg kínná erjednek, mint a must
A félelmetes bús gondolatok,
Lábad, ó, ki dalaira táncol,
Ha meghalok?
A piros őszi venyige alatt,
A régi rácsos kertkapu előtt
Némán hever már s nem néz tereád
A szeretőd.
(A költemény megzenésített változata elhangzott Szabó József születésnapi gálaestjén, Nagyváradon, 2008. június 18-án, Boros Zoltán előadásában.)
