Ódzsa színháza
A nagy korszak, a nagy előadások. Mindmáig így emlegetjük azokat az évadokat, amikor Szabó József volt a hetvenes évek elejétől 1982-ig, a stílusteremtő visszhangos produkciók sorát záró Ősvigasztalásig a váradi színtársulat főrendezője. Mindannyiunk Ódzsája júniusban töltötte be 80. életévét. E korszak felidézésére, a Szigligeti Társulat és a Várad folyóirat gálaestjén, a filharmónia termében, maga a rendező vállalkozott, életpályája részletes és ihletett felidézésével: a székelyhídi gyermekévektől a szatmári, nagybányai, kolozsvári stációkon át az első váradi időszakig. Persze, ott voltak a színpadon az egykori művésztársak, barátok is, akik egy-egy jelenet, szövegrészlet felvillantásával idézték fel Ódzsa legemlékezetesebb rendezéseit.
Az előadások egykori publikuma, a gálaestre egybesereglett több száz váradi valóságos időutazáson vehetett részt. Hiszen magukat az eredeti szereplőket láthatta-hallhatta ezen az estén újra a színpadon, míg az egykorú arcokat, gesztusokat, hangulatokat Weiss István fotóművész kivetített képei elevenítették fel.
A többórás beszélgetés szerkesztett változatát előreláthatólag októberi számunkban olvashatják. A rendező köszöntéséből ezúttal készülő kötete egy részletének közlésével vesszük ki a részünket, továbbá egy hozzá írt Hunyadi Mátyás-versnek, illetve az esten Boros Zoltán megzenésítésében elhangzott Tabéry Géza-költeménynek a publikálásával.
