Péter I. Zoltán
Százéves a Fekete Sas palota
A palota építése
A Fekete Sas palota építését 1907. április 6-án kezdték el, azt megelőzően a munkások március 19-től az alapokat ásták ki. Mivel az építtetőknek nehézségeik adódtak a bankhitelek felvételekor, Adorján Emil úgy döntött, hogy megalapítja a Magyar Bank Rt.-t. A nagyarányú építkezés láttán a helyi téglagyárak tulajdonosai megemelték az építőanyagok árát, emiatt Adorján két téglagyárat is alapított a városban. Korabeli leírások szerint a Fekete Sas épületébe 4 millió téglát, 60 vagon cementet, 47 vagon vasat, 52 vagon meszet, 6 vagon terméskövet és 26 vagon faanyagot építettek be.
Az építéssel jól haladtak, ugyanis 1907. november 22-én megtarthatták a bokrétaünnepélyt is. A következő évben tovább folyt az építkezés, de ekkor már Sztarill Ferenc és a műépítészek között a viszony meglehetősen feszültté vált. A kivitelező ugyanis nem ragaszkodott szigorúan a tervekhez. Komor Marcell és Jakab Dezső 1908-ban a városi tanácshoz beadott folyamodványában határozottan leszögezte: a beépített vasbeton és rabicmennyezeteket, a vas- és vasbeton oszlopokat nem ők tervezték, nem ők méretezték a vasgerendákat, s azok tartósságáért és teherbírásáért nem vállalnak felelősséget. Azt a „dologi végrehajtókra” hárították, kijelentvén, hogy ők csak az általuk aláírt tervekért állnak jót. A nézeteltérések nehezítették az építkezés menetét, és tartós nyomokat is hagytak az épületen. Egy új, jórészt még kikísérletezetlen födémszerkezetet használtak, az úgynevezett Mátray-födémeket. (A feltaláló nyolcvanévnyi garanciát vállalt, ami 1988-ban járt le.) Mátray a betonhoz, hogy a födémeket könnyebbé tegye, salakot kevert. Nagy hátránya az eljárásnak, hogy nedves közegben a szén szétmarja a fémvázat. A beázás, a szigetelés megbomlása annyira lecsökkenti a födémek ellenállását, hogy az épület veszélyessé válhat, ami az épület egyes helyein a későbbiek során jelentkezett is.
Minden nézeteltérés ellenére 1908 januárjában már lassan kibontakozott a jövendő palota képe. A Nagyváradi Napló cikkírója szerint: „Ami a palota külső képét illeti, a tervezők különösen a nyílások és az épülettömeg kedvező arányával, a vonalvezetés művészetével jeleskedtek. Arra törekedtek, hogy a lehető egyszerűség, keresetlenség mellett is új felfogást tükröztessenek diszkréten magyaros ízzel.”
Őszre már szinte teljes pompájában lehetett megcsodálni a palotát. Ekkor írták az egyik nagyváradi napilapban a következőket: „A viszonyok úgy alakulnak, hogy a városépítési politikának áldozatoktól sem szabad visszariadnia, hogy a Szent László tér hatalmas lépésekkel induljon előre a fejlődés útján. Ennek a jövendőbeli nagy fejlődésnek legszebb dokumentuma a Fekete Sas, Nagyvárad épülőfélben levő messze környéken megcsodált palotája. Ez a gyönyörű palotaóriás a maga üvegtetős csarnokaival, impozáns kupoláival, nagyszerű termeivel, vigadójával olyan, mint valami oázis. A ma még kiépítetlen Szent László tér oázisa. Előre látható, hogy körülötte rohamosan fognak épülni a szebbnél-szebb paloták...” A váradi hírlapíró a századelő fejlődésétől megmámorosodva hasonló iramú fejlődést jósolt a következő évtizedekre is. Nem tudhatta, hogy e szép perspektívába beleszól az első világháború, és addigra a Szent László téren már csak egy jelentős épületet emelnek: a Zöldfa utca sarki Moskovits-palotát 1910–1911-ben. De előtte még elkészül a Fekete Sas palota, amelyet a megye és a város vezetőinek jelenlétében 1908. november 16-án adtak át hivatalosan. Egy korabeli újságcikkből megtudhatjuk, hogy milyen helyiségekből is állt ez az épületkomplexum: a Szent László téri oldalon 4, a Kossuth utcai oldalon 8, a passzázsban 24 üzlethelyiség volt, továbbá egy kávéház (ahol ma nagyjából két bank található) hat különszobával, egy étterem 15 mellékhelyiséggel, egy szálloda 75 szobával, egy vigadó, mellette egy kisteremmel, cukrászdahelyiség, külön lépcsőházzal és lifttel a Szent László térre néző lakások, három klubhelyiség stb.
Komor Marcell és Jakab Dezső a lechneri stílus követőjeként készítette el ennek a szecessziós palotának a tervét, gazdagon díszített magyaros motívumokkal. Miközben a szecesszió jegyében a tervezők többnyire csak a homlokzati architektúrára fordítottak gondot, ebben az esetben az építészpáros – akárcsak Lechner Ödön – nagy fontosságot tulajdonított az alaprajznak is, korszerű funkcionális és szerkezeti megoldásaik függetlenek az alkalmazott ornamentikától. A Fekete Sas palota nemcsak Nagyváradnak, de Erdélynek is a legimpozánsabb s talán a legértékesebb szeceszsziós stílusú épülete lett.
A szerző további írásai
2 / 4 
