Kinde Annamária
A Tom Vanguard-projekt (első vázlat)
Függöny és fény. Édes meleg.
Éhes vagyok. Fölébredek.
A bőröm él. Csak sejttömeg?
Lennék. Ki leszek?
Nem tudom.
A régi ház semmit se mond.
Utcák sora. Kocsik zaja.
Templom. Óvoda. Iskola.
Növök. Körém tágul a tér.
Gomolyog benne lét-levél.
Gyűjti és szétfújja a szél.
Nem tudhatom sem én sem más.
Minden út újabb ráadás.
Lehetőség. Élethatár.
Csak megmaradni: a halál.
Sürget a véges létezés.
Indulnom kell. Hívnak a képek.
Látnom kell.
Éreznem kell téged.
Járt út utálatos pora.
Míves korlát nem iskola.
Semmire sem tanít ma már
élettelen robot-tanár.
Tűrhetetlen a fájdalom.
Száll az idő s nem tudhatom,
hogy hány világ, milyen határ
mit egy vízcsepp magába zár.
Szavak a papírhalmokon.
Szeméttelep. Sok ősi rom
a múltba húz, halál-okon,
visszafelé. Nem alkuszom.
Nincs dolgom itt, máshol a lényeg.
Indulok.
Éreznem kell téged.
Távolból hív az óceán.
Életre tanít a magány.
Élvezetet szül a hiány.
Búzamezők képe. A hegy.
Innen magasztos. Minden él.
Olyan hatalmas itt a tér.
Csillagok. A történelem
értelmes itt. Lélek-elem.
Egy kikötő. A föld. Anyám
szemével néz rám egy leány.
