Horváth Imre-versek a költői hagyatékból
Néhány hete jutottak szerkesztőségünk birtokába azok az „új versek”,
melyek némiképpen más megvilágításba helyezik az eddig ismert Horváth
Imre-életmű utolsó szakaszát. Arról eddig is tudni lehetett, hogy a
költő, akire tavaly születésének centenáriumán emlékeztünk, utolsó
éveiben is írt, közöletlen művei a kilencvenes évek közepén meg is
jelentek a Fábián Imre által szerkesztett post mortem kötetben. Az Aki
voltam című válogatásban a legkésőbbi datálású szövegek 1991-ből valóak,
Horváth Imre pedig 1993 áprilisában, éppen a magyar költészet napján
hunyt el.
A költő özvegye által rendelkezésünkre bocsátott alábbi versek többnyire
ezt az utolsó alkotói periódust töltik ki, valamennyi 1992 tavaszán
született, formájuk, hangvételük, tematikájuk egyezik a művész kései
alkotásainak formavilágával. Az írógépen leírt szövegeken (nem tudjuk,
hogy a költő maga gépelte, lehetséges, hogy diktálta sorait) kizárólag a
nyilvánvaló elütéseket javítottuk ki. Ezeknek a verseknek is ott lesz
majd a helyük abban a Horváth Imre összes versei kötetben, amellyel
emlékének talán szoborállításnál is méltóbban adózhatnánk.
