Schönberg Éva
Kata és a lánya
Szombat esténként ült össze a kis baráti társaság, rendszerint
Katáéknál. A három család közül ők álltak legjobban anyagilag, s
ráadásul volt egy tündéri, ötéves kislányuk, Lilla.
Lilla volt a társaság dédelgetett kedvence, okos, eleven szempár, bájos
pofika. Szokatlan megjegyzéseivel mindig felvidította őket. Anyja
végtelenül büszke volt rá, s hétvégeken dicsekedve számolt be lánya
viselt dolgairól. Lilla körül forgott a világmindenség, s a barátok a
finom vacsorák kedvéért mosolyogva bólogattak a sokadjára hallott
poénokon.
Egy nap Lilla köhécselni kezdett. Nem túl gyakran. Néhány nap alatt
elmúlt, aztán újra krákogott, köszörülte a torkát. Kata sokat túlórázott
akkoriban, így a kislányt csak esténként látta, rendszerint lefekvés
előtt.
Egy hétre rá Lillának magasra szökött a láza, Kata szabadnapot vett ki és rohant vele az orvoshoz.
Lesújtó volt a diagnózis, a gyermek kimaradt az iskolából,
tüdőszanatóriumba került. Kata kétségbeesetten faggatta az orvosokat,
amazok csendesen vonogatták a vállukat, recepteket írtak, jó tanácsokkal
látták el, de abban mindannyian egyetértettek, hogy ott kell maradnia,
mindenképpen.
Lilla pedig egyre fogyott, haja hullni kezdett, sápadt és kedvetlen
lett. Együtt sírdogáltak a kórházi ágyon, felidézve a szombat estéket és
a kedves baráti összejöveteleket.
Így múlt el a tél, s a március csodás reményekkel kecsegtetett. A
jácintok nyílása elhozta Lilla számára a gyógyulást, elhagyhatta végre
kórházi ágyát, törődötten, lesoványodva, de hazamehetett.
Kata újra bízni kezdett, elgémberedett lelke felpezsdült, s elhatározta,
hogy szombat este újra összehívja barátait Lilla hazatérésének örömére.
Készülődött egész héten, vásárolt, sütött-főzött és Lillát ápolta.
Szombat este aztán szépen felöltöztette, vézna testére új ruhát húzott,
töredezett haját loknikba fésülte, sárga arcát kipirosította. Próbálta
visszavarázsolni Lilla régi báját.
Megérkeztek lassan a vendégek mosolyogva, vidáman köszöntötték a
háziakat, Kata pedig fáradhatatlanul hordta a nappaliba a válogatott
falatokat. Egyik tálat a másik után, a palackok is hamar kiürültek.
Tíz óra felé, a konyhában véletlenül, egy megjegyzés ütötte meg Kata fülét:
– De megcsúnyult szegény… és Kata is rosszul néz ki!
Katával fordult egyet a világ. Az est már nem is érdekelte. Hoszszú
hónapok elfojtott, keserű bánata tört fel benne, kétségbeesett gyűlölet,
izzó harag s a felismerés, hogy ezek itt most szánják, sajnálják őt és
néhány hónappal ezelőtt még körülrajongott lányát.
Soha többé nem hívott vendégeket szombat estére.
