Merényi Krisztián
A kutyaszeretet
– Fiam, rohanj már!
– De ma fél órával később kezdődik a tanítás.
– Hogyhogy? – kérdezte az anya.
– Mert, hát…
– Na, ebből elég! Idén már eleget lógtál. Lódulj, ne kelljen kétszer mondanom!
Laci becsapta az ajtót. Az iskolába menet úgy érezte, mintha nem is ő
haladna, hanem az undok építmény közeledne feléje. Émelyegve gondolt az
unalmas órákra, a bagolyarcú tanárnőre, a pókhasú igazgatóra és az
idétlen gyerekseregre.
Matek órán Laci beszédbe elegyedett padtársával a csúzligyártásról. A tanár fenyegető kopogtatásba kezdett, majd Lacira förmedt:
– Nos, Molnár úr, melyik gomblikából óhajtja kihámozni a törtek szorzását, amelyről az elmúlt öt percben regéltem?!
Az osztály förtelmes röhögésbe kezdett. A hátsó padban ülő fiú – aki
kiálló metszőfogai miatt az Egér gúnynévre hallgatott – visongott,
tapsolt, még a könnye is kicsordult.
– Üljön le, Molnár! – szólt a tanár, majd az egérfogú fiúhoz fordult.
– Mi az, Kiss? Ön szerint ez a Broadway? Mit ordít, mint egy fába szorult féreg?
A tanulók ismét felnevettek. A tanár pedig azért tanár, hogy ha kell, kíméletlenül megfenyíthesse a bűnbakot.
– Kiss, jöjjön ide azonnal!
Az egérfogú megkapta az esedékes két fülesét, majd a helyére kullogott égő, vöröslő fülekkel.
A hátralévő néhány óra gyorsan elszaladt.
Laci ütött-kopott házacskák mellett haladt, a mindennapos monotónia
ritmusával maga után. Már majd elaludt mentében, amikor észrevett a
zöldségesüzlet előtt egy vemhes kóbor ebet.
*
A halott délután legizgalmasabb jelensége apja horkolása volt, amit olykor megzavart egy szemtelen légy.
Este az anya így szólt Lacihoz:
– Szombaton cirkuszba megyünk! Először a leckédet írod meg! Azután rendet teszel, akkora a por, hogy lassan téged is ellep.
Másnap Laci sehogy sem tudott az órára figyelni; folyton az a kócos
kutyus vonta el a figyelmét, amelyet hazamenet újból meglátott. A kutyus
a fiú után lopakodott, a falhoz húzódva tartotta a kettejük közötti
távolságot. Amint Laci odamerészkedett hozzá, a kutya félénken
elfordult.
– Jól van. Nem bántalak, Buksikám!
Maga sem tudta, hogy miért ezt mondta neki. Az órájára nézett,
megveregette a kiálló bordákat, majd hazaindult, de a kutya öregesen
utána kocogott. A szobájába érő fiú az eb szűkölésére figyelt fel. Apja
idegesen rontott be hozzá.
– Mi ez?
Laci vállat vont. Az apa egy romlott almával közelített az ablakhoz.
– Ne! – kiáltott Laci.
A szemközti házból lerontó gyerekek végül elűzték a kutyát.
*
Az élénken sütő nap bekukucskált az alvó fiú ablakán.
– Ébredj! Na hova, megyünk? – keltegette édesanyja. Laci észveszejtő
böffenést hallott a konyhából. Megvárta, amíg apja végez az evéssel, és
csak azután merészkedett ki.
Laci hirtelen:
– Anyu, szeretnél egy kutyát?
– Persze...
– Nem valami szobaebet...
– Ezt hogy érted?
– Hát o-olyan kóbor-félét.
– Azok büdösek és veszettek!
*
A cirkuszban orosz akrobaták adták elő az első számot. Majd egy piros
ruhás bohóc loholó fehér kutyusokkal futott be a porondra. A két lábra
álló ebek szabályos kört alkottak. Nyelvükre a tréfamester cukorkát
rakott.
Laci körül púderezett belvárosi pondrók ültek. Egyikük hisztérikus elbűvöltséggel kiáltott fel:
– Hát nem édesek? Ilyen szép és okos kutyusokat még nem is láttam!
A hölgy alaposan felhergelte Lacit, aki már alig várta az előadás és a
mellette pöffeszkedő házisárkány artikulátlan vihogásának megszűntét. A
mellette türelmetlenkedő, gonosz arcú asszonyság ujjongásba tört ki, még
az orra is folyt. A ráadás következett.
– Hát nem kedvesek?
Laci tudta, ha nem szól, szétrobban szőröstül-bőröstül.
– Az én Buksim sokkal aranyosabb, mint ezek az elkényeztetett plüsskutyák!
A varanggyá fújódott némber összeráncolta a homlokát:
– Mit képzelsz, te csibész? Hogy mersz hangoskodni?
*
Laci fáradtan az ablakhoz kászálódott. A párkány alatt gyülekező madarak
mohón felkapkodták a földre hullott kenyérdarabokat. Az egyik pufók
tubi jó ideje ügyetlenkedett egy méretesebb falattal, ide-oda dobálta,
sehogy sem bírt vele. A következő kísérletnél a darab messze landolt.
Erre várt egy ügyes veréb. Mire a tubi észrevette csemegéjének hűlt
helyét, a csuri már jóllakottan pihent a közeli ház ereszcsatornáján.
*
Beköszöntött a tél. Mindenki az ünnepekre készült. Laci ablakából leste a
Szivárvány utcából közeledő Buksit. Hetek óta nem látta. A szemközti
ház földszinti erkélyéről egy öregasszony rikácsolt:
– Jaj, jaj, tüntessék el ezt a mocskos dögöt! Széttépi a macskámat!
Förtelmes lárma, cipők koppanása, gyermekkacaj ugyanabból a
lépcsőházból. A lecsörtető két fiú kegyetlen fintorral közelített Buksi
felé. Laci rájuk förmedt:
– Hagyjátok békén!
– Miért, tán a tiéd?
A fiúk, miután egymásra néztek, elzavarták a kutyát.
– Szadista szemetek!
– Vigyázz, kis taknyos! Én hetedikbe járok, a tesóm pedig nyolcadikos,
tudd, kikkel beszélsz! Különben is ez a ronda állat megette volna
Rozália néni macskáját!
– Ti vagytok a ronda állatok!
Laci fáradt mosollyal nézte az ablaküvegről visszapattanó kavicsokat. Apja rontott be.
A szerző további írásai
