vers
Gittai István
Akvárium
Fejet hajtok előtted
Nagyságos Rendteremtő,
s akaratod szerint, most,
elmerülök az akváriumban.
Bizony mondom:
vajon szócska erejéig se
fecsérelnék időt s energiát
a kételkedésre,
ha kicsit is változatos,
érdekes volna nékem
e színtelen, szagtalan, íztelen,
illúziótlan közeg,
amelyben elmerültem.
Legalább néhány halacska,
csibor és vízibolha
ha úszkálna köröttem,
már nem lennék
olyannyira egyedül.
