Gaál Botond
Az ember titka
A Pax Romana tudományos ülésén, Győrben, 2005-ben elhangzott korreferátum szerkesztett változata.
Ez alkalommal Gánóczy Sándor professzor a természettudományok, a
filozófia és a teológia határkérdéseiről oly módon szólt, hogy az
agykutatás, a teológia és a filozófia egymáshoz érő vagy egymást lefedő
területeit vizsgálta. Föltette a kérdést a főcímben: Mi az ember? Erre a
nagyon fontos kérdésre kereste a választ négy neurobiológus gondolata,
valamint az ember teremtéséről szóló bibliai tanítás és a
„struktúrafilozófia” emberképe alapján. Mivel én matematikus, fizikus és
református teológus vagyok, s kevésbé vagyok jártas az orvostudományban
vagy a biológiában, arra gondoltam, hogy részben a teremtéssel és az
antropikus elvekkel foglalkozó előadásokhoz, részben pedig az
agykutatásból eredő ismeretekhez kapcsolódva inkább a teológia
szemszögéből szólnék hozzá a fölvetett kérdésekhez.
Mielőtt ehhez hozzákezdenék, szabad legyen elmondanom, hogy Debrecenben a
Hatvani István Teológiai Kutatóközpont programjaként 1993 óta rendezünk
úgynevezett Tudomány és Teológia Konferenciákat kétévente. Ezek
országosak és ökumenikusak. Minősített tudósok számára hoztuk létre ezt a
fórumot. Az idén lesz a hetedik. Őszintén üdvözöljük a Pax Romana által
itt, Győrben szervezett ilyen jellegű konferenciát, köszönjük a
meghívást. A Gánóczy professzor úr által fölvetett problematikával az
1995. évi és az 1997. évi debreceni konferenciákon foglalkoztunk. Az
előbbi címe ez volt: Kicsoda az ember? Az utóbbié: Az emberi értelem
világa. Csak példaként hozom ide, hogy Farkas Gyula szegedi
antropológusprofesszor egy kérdéssel vezette be előadását: Hol, mikor,
hogyan és miért keletkezett az ember? Majd azzal folytatta, hogy a hol,
mikor és hogyan kérdésekre aránylag kielégítő választ tudunk adni, de a
miért kérdésre nem tudunk felelni. Bolyki János teológus is kérdésekkel
kezdte: Mi az ember? Ki az ember? Kié az ember? Ebből máris érzékeljük,
hogy a természettudományos megközelítés mellett komoly figyelmet
szenteltünk a teológiai értelmezésnek is. Hámori József akadémikus,
agykutató-professzor pedig leírta számunkra, hol tart az agykutatás és
milyen következtetéseket lehet levonni az agy szerkezetéből az emberi
intelligenciára nézve, s ennek a szerkezetnek milyen szerepe lehet az
agy és elme viszonyának ma még sok tekintetben föltáratlan területén. A
legutóbbi, 2003. évi konferenciánkon viszont – a Rend és szabadság a
mindenségben kérdését tárgyalva – Székely György akadémikus, debreceni
anatómusprofesszor a Rend a koponyában című előadásában már arról
tájékoztatott bennünket, hogy amíg a fizikai és kémiai
törvényszerűségekkel magyarázható racionális agyunk az önszerveződés
révén fejlődhetett, addig az agyunk egy spirituálisnak mondható
jellemzővel is rendelkezik, és jelenleg azt keresik, hogyan történik
ennek a spirituális résznek is a szerveződése. Bizonnyal komplementer
párok ezek a koponyában.
Én úgy fogom föl mindezeket a tudományos erőfeszítéseket, mint amelyek
segíthetnek a teológusoknak is, sőt igen hasznos eszközül szolgálhatnak
az ember értelmezésében. Ha pedig a teológusok egy parányi segítséget
tudnak nyújtani a természettudósoknak a saját területük mélyebb
föltárásával, már értékes hozzájárulást tettek az egyetemes
tudományművelés számára.
Azt hallhattuk ki az antropikus elvekb
ől, hogy e világ létrejöttének van egy emberre tekintő aspektusa is.
Mintha ez a mindenség az emberért volna. Arról még nem tudunk, hogy a
teológusok körében valaki javasolta volna a teológiai antropikus elv
megfogalmazását, azt viszont gyakran hallottuk, hogy az ember a teremtés
koronája. A természettudósokhoz hasonlóan kérdezzünk mi, teológusok is
ilyenformán: Vajon, kitüntetett szerepe van-e az embernek a teremtésben?
Vagy még közelebbről: Isten eleve olyannak teremtette az univerzumot,
hogy abban az ember is megjelenjék? Most már a teológia nyelvén: Tényleg
azért teremtette Isten a világot, hogy végül a képmására bennünket is
megteremtsen benne? Én most ezekre a nehéz kérdésekre szeretnék
válaszolni a keresztyén gondolkodás nézőpontjából.
Először nézzük, hogyan szól a bibliai bizonyságtétel az ember
teremtéséről: „Akkor ezt mondta Isten: alkossunk embert a képmásunkra,
hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az
állatokon az egész földön […] Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
(Gen 1,26–27)
A szerző további írásai
