Fazakas Gábor
A Tiszántúl katolikus napilap 1895. évi megjelenésének körülményei, programja
A magyarországi történetírás az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezést a
magyar történelem egyik fontos mérföldköveként tartja számon. A
kiegyezési dokumentum tartalmi elemeivel kapcsolatban mind osztrák, mind
magyar részről is voltak politikusok, akik fenntartással, illetve
ellenségesen fogadták a létrejövő Ausgleicht.
„Magyarország és királya” közötti kiegyezés tartalmi elemeivel – a
külügy, a hadügy, valamint a kettőre vonatkozó pénzügy közös ügynek; a
közös vám- és kereskedelmi közösség; az uralkodó elő- és utódszentelési
joga stb., hogy csak a legfontosabbakat említsük – való egyet nem értés a
magyarországi politikai vezetőrétegben olyan problémákat,
nézeteltéréseket gerjesztettek, amelyek a dualizmus egész korszakában
jelen voltak különböző formában a politikai életben, nagymértékben
kihatva a magyar parlamentarizmus működésére.
A politika fő törésvonalai a kiegyezés időszakában: a közjogi kérdés, a
nemzetiségi kérdés, a konzervativizmus, a demokrácia kiszélesítése.
A dualizmuskori magyarországi pártpolitikai életre rányomta bélyegét,
különböző kérdések felmerülésekor, a liberális-konzervatív ellentét.
Azonban ha a magyarországi pártpolitikáról beszélünk, akkor a
liberális–konzervatív ideológiai, világnézeti kategóriáknak csak
tendencia- és jelzésértékű értelmezésére szorítkozhatunk. A fent
említett két ideológia korszakunk kezdetén Magyarországon a mindennapi
politizálásban, pártpolitikában, törvényekben csak áttételesen,
felületesen jelenik meg.1 Az 1880-as években kezd kialakulni
az a politikai irányzat, amely a 1890-es évekre megteremteni magának
stabil politikai szervezetét. A tradicionális konzervatív
társadalomképpel ellentétben, ez – újkonzervativizmusnak nevezzük – már
alapvetően a tömegtársadalom által felvetett új kérdésekre próbált
választ keresni.2
Témánk részletesebb tárgyalásának kezdetén foglaljuk össze nagy
vonalakban, hogy milyen jellemzői is voltak a konzervatív politikának.
Jellemvonásai közé tartoztak többek között: a múlt eszményítése helyett a
jelen tisztelete; az apró, kiigazító lépések politikájának követése a
nagyszabású, bizonytalan kimenetelű tervek gondolatával szemben; az
individuális és közösségi identitáshoz való ragaszkodás; a család
fontosságának hangsúlyozása; a politikai célok elérésében a célok
elsődlegessége helyett az eszközök tisztelete; a törvények
mindenekfelett való tisztelete; a társadalmi békének a jogvédelem
biztosításában való fellelése, az ennek érdekében hozott törvények
mértékét a konzervatív politika szerint a szokásjognak kell
szolgáltatnia; a magántulajdon szentsége; a politikai jogok
korlátozottságának elve.3
A liberális–konzervatív szembenállást a korszakban felmerülő két vitás
kérdéskörön, az egyházpolitikán és az ún. szociálpolitikán át lehet
legjobban szemléltetni. Esetünkben az előbbi vitás kérdéskör jelenti azt
a „gyökeret”, mely közvetlenül hozzájárult a Tiszántúl című lap
elindításához.
A 19. század a szekularizáció százada volt Magyarországon. Jelentette az
állam és egyház közötti erőviszony változását az állam javára; a vallás
visszahúzódását a magánélet bensőséges világába; a vallási közönyösség
növekedését; a szekták térhódítását; de legérzékenyebben a 18. század
végéig államvallásnak számító római katolikus vallás „jogait” érintette.
Az osztrák-magyar kiegyezést követő évben osztrák oldalon sor került az egyház és állam viszonyának rendezésére4, magyar oldalon azonban még váratott magára, annak ellenére, hogy felmerültek korábban az ebbe az irányba teendő lépések.
A pontot az i-re az 1894. és 1895. évi egyházpolitikai törvények
jelentették: az állami anyakönyvezésről, a polgári házasság kötelezővé
tételéről, a római katolikusok számára a reverzális5 újból lehetővé tételéről, valamint az 1895-ben az izraelita vallás recepciójáról megszületett jogszabály.
Az ún. decemberi törvények országgyűlési szentesítése jelentette azt a
pontot, amely a nagyváradi katolikus politikai napilap elindításához a
döntő lökést megadta. Bemutatkozó számában a lap leközli működésének
elveit, programját, megindokolja megjelenésének okait.6
A város alapítása és történelme szorosan összefonódik a római katolikus egyház nagyváradi történetével.
Nagyvárad törvényhatósági jogú város a dualizmus korában az egyik
legdinamikusabban fejlődő települése volt Magyarországnak. Ez
tükröződött társadalmi szerkezetében is: viszonylag nagyszámú zsidóság,
iparos réteg és általában „polgári elem” járult hozzá a város
fejlődéséhez. Szükségesnek véljük kiemelni annak a helyi értelmiségi
rétegnek a szerepét, amely a fentebb említett társadalmi csoportok
mellett elősegítette a város fejlődését, haladását. Ennek a helyi,
városi értelmiségnek egyik szeletét képezték a római katolikus egyház
főméltóságai, hivatalnokai, értelmiségi pályákon levő tisztségviselői.
Soraik közül kerültek ki azok, akik a 19. század végén a magyar
társadalomban kialakuló egyházellenes, „katolikus-ellenes” áramlat
elleni védekezés egyik lehetséges módjaként egy katolikus beállítottságú
politikai napilap elindítását határozták el. A Tiszántúl megjelenésére
döntő hatással volt a századvégen kialakuló magyarországi politikai
helyzet is, különösképpen az egyházpolitikai kérdések körüli viták, majd
azok parlamenti szentesítése. Ez képezte a lap elindításának
sarokkövét.
A szerző további írásai
