vers
Éjidőn (Nocturnă)
Senki sehol… esik… kuvik sír egymagában
Kőtetőn, patakzó vízvisszhang éjszakában.
Ítéletidő, jaj, köröttem árnyak táncban,
Szendergek szeles gangon, átázott ruhában.
Csatornák bádogja rémálom-zajt zenél…
Villám-boszorkányság, vizes felbolydulásban,
Jaj, milyen ítéletidő, eső árvíz szálakra váltan.
A kőváros meg alszik… csontban fáj az éj.
Senki sehol… esik… kuvik sír egymagában.
Fábián Sándor fordítása
•