vers
Vászon s olaj
D. Kovács Júlia festménye alá
Ez egy ilyen erdő. Mint óriások
karja, oly irgalmatlan gyökerekkel
kapaszkodik fáival. Felkiáltó-
jelek elnyújtva törzseik. Erekben
fut föl, mi idelenn folyam. Szitárok
hangján muzsikál fönn, elérhetetlen
a lombozat, hogy nem is tudhatod már,
mit rejt előled a zöld: égi hombár.
•