Haláltánc (regényrészlet)
Egyik alkalommal Magnus diadalmas arccal állított be a találkozóra, kezében egy tízoldalas szöveget lobogtatva. Büszkén mutatta meg a címoldalt, amelyen nagy kezdőbetűkkel ez állt: Yoni Tantra, és titokzatos arckifejezéssel magyarázta el, hogy ez a „balkezes tantra” legalapvetőbb műve, és hogy „ebben benne van minden titok, amit mostanig kerestünk”. Úgy viselkedett, mint akinek már kezében van a nagy rejtély kulcsa.
Én is áttanulmányoztam a szöveget, és furcsa dolgokat találtam benne: például azt, hogy a legnagyobb erő a „yoni tattvá”-ban rejlik, ami nem más, mint a sperma és a menstruációs vér borban feloldott keveréke, és hogy aki ezt megissza, teljes bizonyossággal eléri a végső felszabadulást, és korlátlan hatalomra tesz szert.
Sokat vitáztam Magnusszal. Én úgy tudtam, hogy az eredeti tantrikus írások nyelvezete kódolt, és hogy a megfelelő kulcs ismerete nélkül téves irányba terelik a beavatatlan keresőt. Ő egyre azt hajtogatta, hogy ez egy különleges írás, amelynek pontosan az a jellegzetessége, hogy üzenetét nem zárták félreérthető jelképek mögé, tisztán és világosan mondja el a titkokat.
Én ezt már csak azért sem tudtam elfogadni, mert az egyetlen tantramester akivel találkoztunk – Kámarádzsa Szvámi –, ismételten hangsúlyozta, hogy a férfi számára a magömlés pótolhatatlan energiaveszteséggel jár, és a tantrikus szeretkezés során ennek sohasem szabad bekövetkeznie. Ráadásul maga a Yoni Tantra is azt írja, hogy az egész rituálé semmit sem ér egy bizonyos titkos mantra nélkül, amit csakis egy beavatott mestertől kaphat meg a tanítvány.
Magnus azzal vágott vissza, hogy „amikor a tanítvány megérett rá, a mester megjelenik”, és kijelentette, hogy erre ő fel akar készülni, és hogy velem vagy nélkülem, végrehajtja a rituálét a Yoni Tantra leírásai alapján.
Viselkedése már akkor is furcsának tűnt nekem. Azt éreztem, hogy őt már nem a szellemi lehetőségek érdeklik, hanem a siker és a „korlátlan hatalom” eszménye, amit a Yoni Tantra ígért.
Tudtam, hogy Sibyllát könnyen ráveszi a kísérletre. Halálosan szerelmes volt Magnusba. Feltétel nélküli, beteges ragaszkodása teljesen kiszolgáltatta gyenge, törékeny árnyéklényét Magnus zsarnoki akaratának.
Aztán elválltak útjaink. Magnus a szüleivel együtt Angliába költözött. Sibyllát is magával vitte.
Én továbbra sem hagytam fel a tanulmányozással. Igyekeztem a tantrikus előírások szerint élni és szeretni; és felkészülni a pillanatra, „amikor a Mester megjelenik”.
Három év múlva láttam viszont Magnust Stockholmban. Viselkedése meglepett, és alaposan gondolkodóba ejtett. Titkolózó, fontoskodó és mérhetetlenül nagyképű lett. Kijelentette, hogy Angliában megtalálta, amit keresett. Egy titkos rend tagja lett, amely beavatta őt a tantra legfélelmetesebb titkaiba. És most „beavatottként” tért vissza Stockholmba, hogy megalapítsa saját „rendjét”, amelynek természetesen ő lesz a „nagymestere”. „Titkos dolgokról” lévén szó, többet „nem árulhatott el”, de nagyvonalúan megígérte, hogy ha többet akarok tudni és „felkészültnek érez”, akkor szóba jöhet a beavatásom. Többet akartam tudni, de nem tőle – nagyképűsége dühített. Elváláskor még annyit odaszúrt, hogy ha akarom tudni, neki volt igaza, mert a Yoni Tantra szó szerint értelmezendő, a rendben így gyakorolták... Teljes sikerrel...
Bizonyos irányban az eredmény vitathatatlan volt. Magnus lelkiereje, akaratereje, magabiztossága óriásit növekedett, karizmatikus tekintete, erős, átütő hangja a legerősebb egyéniségeket is meghátrálásra kényszerítette, ha vitára került a sor.
Sibyllánál az átalakulás még döbbenetesebb volt. A halovány, színtelen árnyéklényből életerőt sugárzó vad nősténytigris lett, aki egyetlen pillantásával és persze testének felfokozott érzéki magnetizmusával lábához dörgölőző kiskutyákká tudta varázsolni a legkeményebb férfiakat is.
Sibylla kevésbé lett nagyképű, mint Magnus. Női fölényét teljes természetességgel viselte. Őt nem kínozta az állandó bizonygatás kényszere. Tőle tudtam meg, hogy az a bizonyos „titkos rend”, amelybe mindketten felvételt nyertek, az Ordo Templi Orientis angliai nagypáholya volt. Arról, hogy ez a rend valójában mivel is foglalkozik, ő sem beszélt, de annyit elárult, hogy Magnus, aki rendkívül jó tanítványnak bizonyult és gyorsan fejlődött, egy idő után elégedetlenkedni kezdett azzal, ahogy a rend tagjai gyakorlatba ültetik az OTO reformáló nagymesterének, Aleister Crowley-nak a Törvénykönyvét.
Minden intézkedést, minden tevékenységet túl finomkodónak, túl férfiatlannak ítélt. Három év után elhatározta, hogy saját páholyt alapít, ahol úgy alkalmazza Master Therion utasításait, ahogy ő jónak látja. Ezt persze nem jelentette be a rendnek – a döntéssel járó súlyos következményeket nem merte vállalni. Személyes ügyekre hivatkozva ismét Stockholmba költözött. A svéd főváros kitűnő lehetőségeket ígért céljainak megvalósításához.
13 / 18 
•