„Szabad egyház szabad államban”?
Jegyzetek
1 John Lukacs: 1945. A nulla év. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996.
2 Az egyházellenesség ideológiai alapja ugyan a „materialista világnézet” volt, de arról sem lehet elfeledkezni, hogy a különböző felekezetek – minden üldözés ellenére – sokáig meghatározó befolyást gyakoroltak a társadalom nagy részére, ezért nemkívánatos „konkurenciát” jelentettek a kommunista pártoknak.
3 Az MKP KV 1945. október 11-i ülésének jegyzőkönyvéből idézi Kiss Réka: A diktatúrák szorításában. Ravasz László egyházpolitikai útkeresése a második világháborút követő esztendőkben (1945–1948). In Századvég, 2003. 3. sz. 40.
4 Lásd Révész Imre debreceni püspök 1945. január 23-i, Teleki Géza kultuszminiszterhez címzett levelét. A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban: TtREL), a Püspöki Hivatal igazgatási iratai, I. 1. c, 465. doboz, 96/1945.
5 Az eddig publikált orosz levéltári forrásokból tudható, hogy az ideiglenes nemzeti kormány névsorát Moszkvában állították össze. Valószínűleg az elkövetkező években az is ki fog derülni, hogy a nemzetgyűlés tagjai közé kit és miért „engedtek be” az oroszok.
6 Idézi: Kiss, 2003. 40–41.
7 Idézi Szabó András Péter: Révész Imre „az idők viharában” (1944–1967). In Protestáns Szemle, 2003. 2. sz. 68.
8 „Mind több lelkészünk kerül sokszor alaptalan vagy egészen jelentéktelen panasz alapján letartóztatásba, s a letartóztatás a letartóztatott lelkészek kihallgatása nélkül hetekig tart…” – írta Révész László dunamelléki püspök abban a Ravasz Imrének írott, június 6-i levelében, melyben közölte, hogy az ideiglenes miniszterelnöknek is írt ebben az ügyben. TtREL, I. 1. c, 469. doboz, 1371/1945. sz.
9 „Minél derekabbnak tudott lelkészeket ér a köztudat megítélése szerint igazságtalan és méltatlan elbánás, annál inkább megrendült a hit és reménység arra nézve, hogy az új politikai és társadalmi rendben az egyház nem fog üldöztetést szenvedni…” – írta Révész Rákosinak 1945. május végén. Idézi: Barcza József: Az 1944/45-ös események és Révész Imre jelentősége. In A magyarországi református egyház története, 1918–1990. Tanulmányok. Kiadja a Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiája, Sárospatak, 1999. 152.
10 Idézi: Kiss, 2003. 41.
11 TtREL, I. 1. c, 469. doboz, 1017/1945. sz. és 472. doboz, 2383/1945. sz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ekkor (nagyrészt az egyházkerület keleti feléből) jó néhány lelkész vagy lelkész-tanár hadifogságban volt.
12 CSMLHF, XVII. 405. fond, 1. doboz, 26/1945.
13 TtREL, I. 1. c, 470. doboz, 1587/1945. sz. (Fábián Gyula megfellebbezte a határozatot, és Révész Imre püspök is közbenjárt érdekében júliusban a Népbíróságok Fellebbviteli Tanácsánál, talán ennek köszönhető, hogy felmentették és visszakerülhetett a gimnáziumba.)
14 Vajdánét öt évre kizárták az előléptetésből és vezető állásra alkalmatlannak nyilvánították. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fiókja (a továbbiakban: CSMLHF), az 1. sz. Igazoló Bizottság iratai, XVII. 405. fond, 3. doboz, 18/1945.
15 CSMLHF, XVII. 405. fond, 3. doboz, 18/1945. Vörös Mihály, a ref. gimnázium mb. igazgatója (és az igazoló bizottság egyik tagja!) 1945. május 31-én arról értesítette Révész Imre püspököt, hogy Falábú Dezsőnek a „népbíróság elé utalás ténye nagy lelki fájdalmat okozott […], s ez a körülmény egészségi állapotát nagyon megrongálta”. TtREL, I. 1. c, 465. doboz, 165/1945. és 469. doboz, 1262/1945. Révész egy 1945. július 7-i, Bereczky Albertnek címzett levelében azt írta, hogy Falábú Dezső hasfalátfúródás következtében halt meg, mert „mire kiengedték az operációra, már késő volt”. Lásd Révész Imre: „Vallomások”. Teológiai önéletrajz és válogatott kiadatlan kéziratok (1944–1949). Kiadja a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1990. 81.
16 Erre utal Gönczy Béla espereshelyettes az egyházmegyei közgyűlésen felolvasott, 1945. március 2-i jelentésében: „A katonai megszállás folytán reánkzúduló csapások között legsúlyosabb veszteségünk Nagy Béla hódmezővásárhelyi lelkipásztor tragikus lelki összeroppanása és megdöbbentő halála.” TtRL, I. 29. e. 12. doboz, sz. n. Kádár Ferenc volt susáni lelkipásztor szerint „kitört rajta az öröklött baj” és ezért végzett a feleségével és három leányával, majd önmagával. Interjú Kádár Ferenccel, Emlékpont – Félévszázad Vásárhelyen H. O. K.
17 Zakar Ödön volt susáni lelkipásztor azt hallotta, hogy Nagy Bélát az oroszok bejövetele előtt többször megfenyegették, egy szemtanú pedig azt állította, hogy a családot és a lelkészt (akit a padláson találtak meg felakasztva – ám a padlásajtó kívülről volt bezárva…) meggyilkolták. Interjú Zakar Ödönnel, Emlékpont – Félévszázad Vásárhelyen H. O. K.
18 Vásárhely Népe, 1944. december 16.
19 Ravasz László 1945. május 7-én arról értesítette Teleki Géza kultuszminisztert, hogy 15 lelkipásztor, vallásoktató-lelkipásztor és segédlelkész van orosz internálótáborban, és kérte, hogy járjon közben a kiszabadításuk érdekében. (TtREL, I. 1. c, 470. doboz, 1544/1945.) Ravasz László püspök márciusban Budapest szovjet városparancsnokától kért segítséget a fogolytáborba hurcolt lelkészek ügyében, de – mint írta április 6-i jelentésében – „ez a kérésem csak igen kis részben teljesedett.” [Sic!] Válogatott kövek a református egyház és az állam kapcsolatának medréből. (szerk.: Ladányi Sándor – Keresztes Dániel – Hamarkay Ede) Exodus Kiadó, Erdőkertes, 2006. 173.
20 Egyháztörténeti források a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárban a második világháború végén. (Tanulmányok és forrásközlés.) (Szerk.: Kormos László). A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár kiadása, Debrecen, 1994. 238.
21 Leel-Őssy Árpád sarkadi lelkipásztort csak azért tartóztatták le, mert 1944 előtt tagja volt a nemzetgyűlésnek, bár püspöke kiállt mellette, mondván, hogy „a jobboldali szélsőség hívének sohasem ismertem”. TtREL, I. 1. c, 465. doboz, 165/1945.
22 Közli: Válogatott kövek…, 2006. 175–179.
23 Idézi: Kiss, 2003. 42.
24 Tildy megnyilatkozása Révész számára nagy csalódást okozott (több mint 20 éve ismerte és sokáig jó viszonyban voltak). A későbbi államelnök magatartásán nem lehet csodálkozni: a kisgazdák gerinctelen politikusai közé tartozott, részben ezzel magyarázható, hogy viszonylag sokáig megtűrte Rákosi az államfői székben. Egyébként elnökként az a Péter János volt a titkára, akiről tudott volt, hogy szoros kapcsolatot tart a kommunistákkal (sőt, 1949-től titkos párttag volt!), majd tevékeny részese volt az 1948–49-es „őrségváltásnak”.
25 Tildy ugyanezt üzente meg Révésznek! Lásd Révész 1945. november 16-i feljegyzését a tisztújítással kapcsolatban. Közli: Válogatott kövek…, 2006. 180–186.
26 Bővebben lásd Fürj Zoltán: Egy püspökválasztás történetéhez. In Szabolcs-Szatmári Szemle, 1990. 2. sz. 190–191.
27 Lásd „Ég, de meg nem emésztetik”. Szabó Imre a budapesti református egyházmegye első esperese – naplók, 1914–1954. Kiadja Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközség, Budapest, 2001., 138–139.
28 TtREL, I. 1. c, 65. doboz, 231/1945. iktsz.
29 TtREL, a Békés-bánáti Református Egyházmegye iratai, I. 29. e, 12. doboz, sz. n., az 1945. június 14-i gyűlésének jegyzőkönyve.
30 TtREL, I. 1. c, 469. doboz, 980. iktsz.
31 Bővebben lásd Colijn, Jos: „Kicsoda ellenünk?” Törésvonalak a második világháború utáni magyar református egyház- és teológiatörténetben. KEPE, Kiskunfélegyháza, é. n. [1992?], 13–14.
32 Az 1945/VI. sz. földreformtörvény 39 §-a értelmében a kisajátított földek után megváltást fizetett volna az állam, erre azonban nem került sor – az egyházak esetében sem.
33 1938-ban a római katolikus egyháznak öszszesen 863 ezer holdnyi földbirtoka volt, ebből 348 ezer hold szántóföld.
34 Az ugyancsak március 6-i, Dálnoki Miklós Béla ideiglenes miniszterelnöknek címzett memorandumban azt írta Ravasz, hogy az egyházkerületben egy egyházközségre átlagban 97 kat. hold esik. A kultuszminiszterhez, Teleki Gézához küldött, március 10-i levelében pedig az olvasható, hogy az egész református egyházban, átlagban 50 hold esik egy egyházközségre. Egyháztörténeti források..., 1994. 178., és Tibori János: A Tiszántúli Református Egyházkerület története, I. 1944–1957. Debrecen, 1995. 127.
35 Egyháztörténeti források..., 1994. 179–182. Meg kell jegyeznem, szó sincs arról, mintha Révész Imre vagy Ravasz László eleve elutasított volna egy radikális földreformot! A református hívek mintegy háromnegyede 1945 előtt a mezőgazdaságból élt, emiatt a református társadalompolitikai gondolkodás fókuszában az agrárkérdés és ennek „magva”, a földkérdés állt. Az egyház földreformpárti fiatal lelkésztársadalmára és az ifjúsági egyesületek köreire a harmincas évek második felében radikális reformokat sürgető népi mozgalom gyakorolta a legnagyobb hatást, amely a reformkonzervatív elveket valló püspökök gondolkodásán is nyomokat hagyott. Ravasz már 1939 augusztusában is nyilatkozatban sürgetett Horthy kormányzónál egy mélyreható földreformot.
36 Kovács Imre: Magyarország megszállása. Katalizátor Iroda, Budapest, 1990. 236.
37 Fürj Zoltán: Az 1945-ös földreform és az egyházak. In Theologiai Szemle, 1995. 5. sz. 281.
38 Tibori, 1995. 128, 130.
39 TtREL, I. 1. c, 469. doboz, 947. iktsz.
40 Egyháztörténeti források..., 1994. 187–192.
41 TtREL, I. 1. c, 469. doboz, 930. iktsz., Gönczy Béla főjegyző, espereshelyettes április 24-i levele Révész Imréhez.
42 TtREL, I. 29. e, 12. doboz, iktsz. n., Gönczy Béla június 15-i jelentése.
43 Rákosi Mátyás az 1945. április 2-i hódmezővásárhelyi nagygyűlésen („mi kommunisták”) kijelentette: ahol szegény az eklézsia, „ahol a pap, vagy templom szükségére földet igényelnek, ott az adott szerény keretek között ki kell ezt az igénylést elégíteni”. Vásárhely Népe, 1945. április 4.
44 Fürj, 1995. 284.
45 Egy korabeli kimutatás szerint a vásárhelyi egyházközségnek 724,752 kishold alapítványi földje, valamint 382,437 kishold javadalmi földje volt. CSMLHF, a Hódmezővásárhelyi Földigénylő Bizottság iratai, jegyzőkönyvei, XVII. 506. fond, 1. doboz, 278/1945. sz. n.
46 CSMLHF, XVII. 506. fond, 1. doboz, iktsz. n.
47 TtREL, I. 1. c, 468. doboz, 898/1945. (Márton Árpád az április 21-i beadványában arra hivatkozott, hogy a bizottság korábban szóban közölte vele: az egyházi és a javadalmi földekből meghagynak 100-100 holdat, ám még ennek felét is elvették…)
48 CSMLHF, XVII. 506. fond, 1. doboz, 535/1945.
6 / 6•