Haláltánc (regényrészlet)
– A helyzet súlyosabb, mint gondoltam volna. Arne egy-két elejtett mondatából rájöttem, hogy veszélyes utakon jársz, és azt is tudtam, hogy nem segíthetek rajtad, amíg te magad nem kéred. Olyasmibe keveredtél, amiből nagyon nehéz a kijutás. De abból, amit elmeséltél, látom, hogy mindazok ellenére, amiket tettél, az isteni gondviselés különös módon végig melletted állt. Christa Forshmannak örök hálával tartozol, amiért ha öntudatlanul is, de megakadályozta, hogy részt vegyél a rituáléban. Magnus spermamiséje olyan mágikus kötéssel láncolt volna a Thelema Kinghts rendjéhez, amely egy életre rabbá tett volna. Akkor már nem tudtam volna segíteni. És azt hiszem, más sem... Így még van esély. Hagyj gondolkodnom holnapig. Este gyere el újra. Addig megkeresem a megoldást.
Gyötrő feszültségek közt vergődtem másnapig, a szinte állóvízzé lassult idő könyörtelen folyamában. Carina szavai súlyos valósággá kristályosították bennem mindazt, ami eddig megfoghatatlan, ködös sejtelem volt és a valótlanság lehetőségével kecsegtetett.
Másnap ismét hálószobájának rejtélyes intimitását választotta beszélgetésünk színhelyéül.
Mohó kíváncsisággal fürkésztem arcát, mielőtt megszólalt volna, mintha sorsom alakulásáról adtak volna rejtjeles üzenetet a szelíd vonalak.
Nem volt vidám – de gondterhelt sem; és ettől egy kicsit megnyugodtam.
– Nagyon komoly dolgokról kell ma beszélnem neked. Remélem, elég érett vagy hozzá, hogy megértsd. Mindaz, amit elmondok, kettőnk titka marad. Világos?
– Igen – válaszoltam fokozódó szorongással, amelybe már némi reményteljes kíváncsiság is vegyült.
– Ez a Magnus Evans egy rendkívül veszélyes gazember, feltehetőleg még sok kellemetlenséget fog okozni neked. Hatalmas erő van a birtokában, és most már azt is tudom, hogyan tett szert rá: a szexuálmágia révén az emberi psziché legnagyobb energiaforrásához sikerült hozzáférkőznie. És úgy látszik, ebben Sibylla Hultgrens kitűnő partnernek bizonyult. Különben számítottam erre. Mindig is mohó érdeklődés vonzotta ezekhez a dolgokhoz.
– Hogy? Te ismered Magnust?
– Igen. És Sibyllát is – Carina arca tűnődő lett. Távoli emlékek közt kutatott. Néhány lélegzetvételnyi szünet után hosszan beszélni kezdett.
– Együtt indultunk el egy úton. Egy olyan veszélyes úton, melyen tapasztalt vezető megfelelő irányítása nélkül szinte biztos a bukás. Engem is csak az isteni gondviselés mentett meg, akárcsak téged. Magnus valamiért nem részesült ebben a segítségben. De az is lehet, hogy visszautasította a segítséget.
Még a konzervatóriumba jártam, amikor megismertem őket. Magnus a szüleivel lakott abban a házban, amelynek pincehelyisége már akkor is a művészek titkos találkozóhelye volt. Egyik alkalommal Magnus egy indiai gurut hívott meg a klubba, aki abban az időben éppen Stockholmban tartózkodott. Kámarádzsa Szváminak hívták, és a tantráról tartott nekünk előadást. Ez az indiai jógának egy olyan ága, amely az emberi lény leghatalmasabb erőforrását, a szexuális energiát használja fel a tökéletesség felé vivő szellemi fejlődés üzemanyagaként. Mindaz, amit elmondott, de még inkább az a titokzatos, lenyűgöző erő, ami egész lényéből áradt, különleges hatással volt ránk.
Az előadás után egy páran egészen komolyan kezdtünk foglalkozni a tantrával. Magnus volt a leglelkesebb. Úgy tűnt, megtalálta élete értelmét. Én ugyanezt éreztem. Tanulmányi csoportot alakítottunk. Összeszedtünk minden könyvet, ami a tantrával foglalkozott. Csakhogy ezek a könyvek legtöbbször teljesen ellentmondtak egymásnak. Sokáig tanácstalanul tévelyegtünk a sejtelmes célzások és kusza utalások indáival átszőtt sűrű információbozótban. Egy dolgot azonban sikerült kihámoznunk: hogy a tantra gyakorlása komoly beavatást igényel, és ehhez feltétlenül szükség van egy beavatott tantrikus „Mesterre”.
Így hát elkezdtünk mesterre vadászni. Kámarádzsa Szvámi eltűnt Stockholmból, és nem leltük nyomát. Egy páran Indiába utaztunk szerencsét próbálni. Átkutattuk az országot széltében és hosszában, de minden számottevő eredmény nélkül. Sok „gurut” meglátogattunk. Nagy részük vagy nem is hallott a tantráról, vagy hevesen tiltakozott ellene, vagy pedig még nálunk is kevesebbet tudott róla. De az is lehet, hogy csak ügyesen elrejtették tudásukat, mert nem találtak méltónak titkaik kiszolgáltatására. Ma már igazat adok nekik.
Visszatérve mégiscsak kísérletezni kezdtünk bizonyos rituálékkal. Magnus nagy előszeretettel játszotta a vezető szerepét. De ezek a rituálék nem jártak különösebb sikerrel, távolról sem közelítették meg azokat az eredményeket, amelyeket a tantrikus írások ígértek. Pedig mi tökéletesen betartottuk az előírásokat... de valami mégis hiányzott, és nem tudtuk, mi az. Így aztán a legtöbben elvesztették érdeklődésüket az új játék iránt. Négyen maradtunk: Magnus és Sibylla, a barátom és én.
12 / 18 
•