Haláltánc (regényrészlet)
– Helyzetemből ítélve furcsa irányba vezet ez az út – szóltam enyhe iróniával.
– Az irányt most még nem tudod megállapítani. Ez csak egy szakasza az útnak – egy nehezebb szakasza, amin előbb vagy utóbb túljutsz.
– Szeretnék mielőbb túljutni rajta. Ebben segíts, ha tudsz.
– Pontosan ezt teszem. Azért mondtam el mindezt, hogy megértsd jelenlegi helyzetedet. Ez volt az első lépés. Most pedig cselekedned kell.
– Mit tegyek?
– Mindenekelőtt megtanítom neked a védőaura készítésének módszerét. Ha ezt alkalmazod, Sibylla megszállójának kevesebb esélye lesz zaklatni téged. És még valami: maradj itthon, úgy két hétig. Szükséged van egy kis távollétre ahhoz, hogy megerősödj, de utána vissza kell menned Stockholmba. A tetteid által elindított energiaörvényeknek végig kell járniuk útjukat, csak így tudják felemészteni önmagukat, te már nem tudod megállítani őket. Csak arra ügyelj, nehogy új negatív áramlatokat indíts el tetteiddel, mert akkor az ördögi kör újra és újra magába szív, és egyre nehezebb lesz a szabadulás. Sőt, egy bizonyos ponton túl már teljesen lehetetlen…
– És mi lesz Sibyllával? Rajta is kéne segítenem. Két évig voltam a szeretője, és nagyon sajnálom őt. Felelősnek érzem magamat érte. Siralmas állapotban hagytam...
– Nem akarlak áltatni, Bald, te is siralmas helyzetben vagy. Először is magadon kell segítened, és ehhez minden erődre szükséged lesz. Különben sem vagy felelős senki más bűnéért, egyedül a sajátodért. Amit Sibylla tett, saját akaratából tette, és a következmények terhét senki le nem veheti a válláról, talán csak az isteni kegyelem, ha jónak látja, de ember most nem segíthet rajta. Neked nincs elég erőd kihúzni őt a mocsárból, ha megpróbálod, mindketten belevesztek. Hallgass rám, Bald, és ne kockáztass többet. Tudom, hogy semmi sem nehezebb annál, mint látni az elesőket, és tudni, hogy nem emelhetjük fel őket... De meg kell tanulnunk elfogadni azt, hogy minden embernek saját életútja van, amely során a megpróbáltatásoknak és a szenvedéseknek pont olyan szerepük van, mint a sikereknek és örömöknek. Csak akkor segíthetünk valakin, ha Isten is úgy akarja. Már pedig ha úgy akarja, erre jelt is ad. Ebben biztos lehetsz. De ha olyankor akarjuk kisegíteni a bajból, amikor neki még fontos életleckéket kell megtanulnia az adott helyzetben, helytelenül cselekszünk, még akkor is, ha jót akarunk... És ne feledd, hogy a sajnálat rossz tanácsadó. Elhomályosítja ítélőképességedet. A segítségnyújtás kényszerét fokozza akkor, amikor nem lehet segíteni, és a másik lény szenvedését benned is életre kelti. Ezzel szemben az együttérzés, a részvét mindig meg tudja mutatni a helyes irányt. Inkább ezt ébreszd fel önmagadban. Egyelőre nem mondhatok többet. Légy figyelmes és körültekintő. És még valami: szombaton este gyere el hozzám. Készítek egy kis meglepetést számodra.
Otthon sokszor újrajátszottam magamban a beszélgetést, de Carina szavainak értelme még így sem világosodott meg teljesen. Olyan dolgokról beszélt, amelyekről nekem egyelőre csak halvány sejtelmem volt. Megértésükhöz még hiányzott a tapasztalat. Valószínűleg pontosan ezekre az eljövendő tapasztalatokra igyekezett felkészíteni.
Valamiért nagyon megbíztam Carinában. Már csak puszta léte is egyfajta védelmet, biztos támaszt jelentett számomra.
*
Szombat estére tényleg kedves meglepetést talált ki. Egy pár régi ismerőst hívott össze – csupa vidám, jókedvű embereket, akiket már szinte el is felejtettem. Igazi lelki felüdülés volt újra találkozni, beszélgetni és együtt nevetni velük. Olyan világ elevenedett meg körülöttem, amiről már azt hittem, nem is létezik.
Volt a társaságban egy személy, akit még nem ismertem: egy tündérien csinos arcú lány, Linnéa Svenson. Carina mint barátnőjét mutatta be, és csak későbben jöttem rá, hogy tulajdonképpen ő volt az igazi meglepetés. Velem egyidős lehetett, és feltűnően hasonlított gyerekkori nagy szerelmemre, Ylva Ekbergre, csak persze érett női kiadásban. Ylva kislányos bájai kifinomult érzékiséget sugárzó vonalakká domborodtak benne.
Carina jól ismerte ízlésemet. A lány már első pillanattól felkeltette az érdeklődésemet. Rég nem tapasztalt, jóleső izgalom kezdett futkosni felélénkült idegpályáimon. Elégedetten vettem tudomásul, hogy én sem vagyok közömbös számára, habár ezt inkább Carina előzetes felkészítőjének köszönhettem, mint személyes megjelenésemnek, ami abban az időszakban nem lehetett valami bizalomgerjesztő.
15 / 18 
•